Lélekvándorlás

 

Lélekvándorlás, Újraszületés.

Kérdező:  2. Hiszek a lélekvándorlásban.

HANG: 2. Más a lélekvándorlás és más az újraszületés. Aki Hozzám, Jézushoz, akar tartozni, az nem a lélekvándorlásban hisz, hanem abban, hogy Isten lehetővé tudja tenni az újra születést, vagyis azt, hogy újra kezdjen egy emberi életet az, aki így akar megtisztulni. Igen. Erre képes vagyok az Atyával és a Szentlélekkel! De senkit nem vagyok hajlandó, még az ördögöt sem, szellemi, tehát erkölcsi szint alá aljasítani! Ha ezt nem fogadod el, akkor képtelenné teszed magadat arra, hogy Velem, Jézussal, élő, boldogítóan élő kapcsolatba kerülj! 42 /4580

************************************************************************

Lélekvándorlás, Újraszületés, Reinkarnáció, előző élet.

Jézus szavai a reinkarnációról

Ezzel az írással senkit nem akarok meggyőzni, csupán a felismeréseimet osztom meg úgy, ahogy azokat most látom.

Véleményem szerint különbséget kell tenni a reinkarnáció és a keletről származó lélekvándorlás között. A reinkarnáció emberi testben való újraszületést jelent. A lélekvándorlás alatt pedig ugyanazon emberi léleknek az ember, állat és növény létsíkok közötti vándorlását értik azok, akik hisznek ebben. Ez utóbbiról Jézus Krisztus nem beszélt. A reinkarnációról viszont - mint az emberi lélek szeretetben való fejlődésének eszközéről - az evangéliumokban igenis szólt.

a, Jézus beszélt arról, hogy ugyanaz a lélek - a test halála után - egy másik emberi testben újra megszületik.

b, Beszélt arról is, hogy senki sem juthat az Atyához, csak rajta keresztül (Jn 14,6). A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy e felismerésre az emberek túlnyomó többsége nem jut el egy emberi élethossz alatt (Mt 7,13). Tehát e felismerésre - az idő távlatában - lehetőséget kell biztosítani számukra. A reinkarnáció ténye nélkül Jézusnak ezt az állítását: „és én, ha felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonzok.„ (Jn 12,32) komolytalan kijelentésnek kellene vennünk.

c, A reinkarnációra utaló tényként beszélt Jézus arról is, hogy az emberi lélek már leszületése előtt szabad akarattal rendelkezik, és dönt arról, hogy Isten akaratát képviselve, vagy annak ellenében kíván a Földön élni.

Mindent összevetve, a reinkarnáció kegyelmi rendje nélkül nem gondolhatnánk Istenre úgy, mint gyermekeit végtelenül szerető személyre. A reinkarnáció nélkül Isten meghasonlott szellemi lény, aki egyik kezével teremt, a másikkal pusztít. A reinkarnáció tudatában Isten tökéletes bölcsességű, végtelenül szerető Atya.

Az idézeteket Vida Sándornak az eredeti görög szöveghez ragaszkodó és a kifejezések magyar változatait zárójelben is közlő fordításából vettem.

I. A reinkarnáció legtöbbet idézett evangéliumi bizonyítéka a János - Illés azonosság. Amint Bemerítő János, úgy az emberek többsége sem emlékszik előző földi életére-életeire. S ez így jó. Hiszen a múlton való merengés könnyen csapna át önmarcangolásba vagy alaptalan öndicsőítésbe. Ez pedig a jelen feladatainak elmulasztását eredményezné, ami egyenlő lenne a múlt hibáinak megismétlésével.

Mindenki életében legfontosabb feladat az ön- és Istenismeretre jutás, tehát annak felismerése, hogy Isten nem rajtunk kívül, hanem bennünk él, és rajtunk keresztül másokat is akar szeretni.

A cél tehát a jézusi gondolkodás és magatartás. Amint minden futó, aki indul egy versenyen, a célszalagot keresi a tekintetével, és az előtte levő távra összpontosítja figyelmét, úgy minden embernek a jelenben előtte álló feladatára kell koncentrálnia.

Bemerítő János tehát nem volt tudatában annak, hogy Illés testében és prófétai feladatával már korábban is élt a Földön. Nem volt ennek tudatában, mivel lelki fejlődése érdekében nem volt rá szüksége. Jézus viszont tudta, hogy ki volt korábban az, akit Bemerítő Jánosnak hívnak.    

1.    „ mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit akartak, így az Emberfia is szenvedni fog tőlük.

Ekkor megértették a tanítványok, hogy (baptista) Bemerítő Jánosról mondta ezt (beszélt) nekik, „ (Mt 17,12-13) (lásd még Márk 9,11-13)

2.    „ Ez az, akiről meg van írva: nézd, én elküldöm (hírvivő) követemet (angyalomat) előtted, aki előkészíti utadat....

Bemerítő János napjaitól fogva mostanáig az Egek (Istenének) királyi uralma erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el (azt), mert minden próféta és a törvény Jánosig ezt jövendölte, és ha el akarjátok fogadni: Ő maga Illés, akinek el kell jönnie. „ (Mt 11,10-14) (lásd még Lk 7,27-28)

Fenti szavaival Jézus, a János - Illés azonosságon túl azt is állítja, hogy emberből lehet szellemi lény és szellemi lényből lehet ember. Van tehát kapu a szellemi és az anyagi létsík között.

Nem véletlen az sem, hogy Jézusnak és három tanítványának Mózes és Illés angyali szelleme jelent meg a hegyen. Istennek van stílusa. A hegyen Jézus a működését megelőző időszak első és utolsó prófétájával beszélt, vagyis Mózessel és azzal az Illéssel, akiről tudjuk, hogy Bemerítő Jánosként is élt.

II. Felvetődik a jogos kérdés: Illésen kívül kaphat-e más - szabad akarattal rendelkező - szellemi lény is lehetőséget arra, hogy emberként megszülessen?

1. Jézus válasza: „mindenki, aki hallgatott az Atyára és nála tanult, hozzám jön, „ (Jn 6,45) Jézus ezt a Földön mondja el, hiszen Hozzá jönni, csak a Földön lehet. De az Atyára hallgatni és nála tanulni csak a szellemvilágban.

Jézus előbbi szavait a magam számára így tettem érthetőbbé: ’mindenki, aki úgy döntött, hogy az Atyára akar hallgatni és ennek érdekében komoly tanulást is vállal, az, ha leszületik a Földre, nyugtalan lesz addig, amíg Engem - az Atyát képviselő Jézust - a Földön meg nem talál.’

Ennek kapcsán felvetődik a kérdés, hogy mi van azokkal a szellemi lényekkel, akik nem akarnak az Atyára hallgatni? Jézus így beszél róluk: „miért nem értitek (ismeritek fel) az én szólásomat? Mert képtelenek vagytok (meg)hallgatni az én szómat,

ti az ördög atyából vagytok, és az atyátok kívánságait akarjátok tenni (megvalósítani). „ (Jn 8,43-44)

Jézus más kijelentése is igazolja azt, hogy a testet öltött lelkek szabad akarattal bírtak már leszületésük előtt is: „Aki Istentől származik, az Isten beszédeit hallgatja, ti azért nem hallgatjátok, mert nem származtok az Istentől, „ (Jn 8,47)

Jézus szerint tehát ölthetnek ember testet ördögi szellemek is, mégpedig születés, nem pedig megszállás által. Nyilvánvaló, hogy ezeknél az embereknél az Isten ellen döntő alapszándéknak már az anyagtestben való megszületés előtt léteznie kellett. Ezt támasztja alá Jézus következő két kijelentése is :

a, „Aki az (eszményi), kitűnő magot veti, az az Emberfia,

A szántóföld pedig a világ, a kitűnő (eszményi) mag a királyság fiai, a vadóc (konkoly) pedig a gonosz(ság) fiai.

Az ellenség pedig, aki a vadócot (konkolyt) veti, az ördög,” (Mt 13,37-39)

b, „Ő pedig így válaszolt: minden növényt, amelyet nem az égi Atyám ültetett, gyökerestül ki fognak tépni.” (Mt 15,13) Bizonyítékok ezek arra, hogy vannak szellemi lények, akik azzal a szándékkal születtek le a Földre, hogy itt Isten akaratát tegyék, és vannak olyanok, akik nem ezért születtek le.

(Zárójeles véleményem az, hogy egyes rossz szándékú szellemi lények soha nem törekednének megszállni mások testét, ha ezáltal nem egy korábbi, saját tapasztalatú testben átélt élményüket igyekeznének megismételni.)

2. Jézus az Őt elárulni készülő Júdásról azt mondta, hogy jobb volna neki, ha meg sem születik. (Mt 26,24) Úgy gondolom, e Jézusi kijelentés utal arra is, hogy minden leszülető szellemi lénynek van egy alapszándéka, amely egész földi életét meg fogja határozni. Vagyis gyökeresen új életcélt csak a szellemvilágból hozhat a maga számára minden testbe született szellemi lény.

Jézus szerint tehát nemcsak angyali szellemből lehet ember, hanem ördögi szándékú szellemből is, akik azért képtelenek felismerni Jézust, mert nem az Atyánál tanultak, nem Rá hallgattak, mielőtt anyagtestben megszülettek volna !

A szeretet Istene nem teremthetett ördögöt. Aki azzá vált, az saját, helytelen gondolkodása következtében lett azzá. Logikusnak tűnik, hogyha egy bizonyos gondolkodásmód vállalása által el lehet távolodni Istentől, akkor egy másfajta gondolkodásra való törekvés által lehet közeledni is Hozzá. 

De hogyan válhat egy ördögi szellem újra angyallá? Itt van pl. Júdás esete, akit Jézus „a veszedelem (romlás)” fiának nevezett (Jn 17,12).  Ennek ellenére Jézus, mikor a saját, második dicsőséges eljövetelét megjövendölte, Júdásnak is ugyanazt a jutalmat ígérte, mint a tizenegynek: „Ámen, mondom nektek, hogy ti akik követtetek engem, az újjáalakuláskor (újjászületéskor), amikor az Emberfia dicsősége trónjára ül, ti is tizenkét trónra ültök oda és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse felett, „ (Mt 19,28) (Akiben netán kétség merülne fel, azzal kapcsolatban, hogy Júdást a tizenkét apostol közé számította-e Jézus, azt arra kérem, olvassa el a Jn 6,70-71-ben lejegyzetteket.)

Jézus tudta, hogy Júdás el fogja árulni, de azt is tudta, hogy az árulás és annak következményei nem fogják békességgel eltölteni Júdást. Sőt szenvedni fog. Ezért mondhatta, hogy „jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja.” (Mt 26,24) Jézus tudta, hogy azok a tapasztalatok, melyeket Júdás Mellette szerez, előbb-utóbb a gondolkodásmódjára is hatással lesznek.

Jézusnak volt igaza. Bár Júdás elárulta Jézust, de ezt követően felismerte, hogy helytelenül járt el. Tettének következményeivel szembesülve magát árulónak, Jézust pedig igaznak ismerte fel (Mt 27,4). Még a vérdíjat is visszaadta, a tettét pedig megbánta. De mivel bűntudatát még nem tudta feloldani azáltal, hogy Isten irgalmát elfogadja, ezért önmaga fölött a saját értékrendje szerint ítélkezett.

Jézus csak azért adhatott jövendölésében az ’áruló’-nak is trónt, mert tudta, hogy Júdásnak lesz alkalma arra, hogy a múltban végzett tetteit ne csak a saját elgondolása alapján, hanem az Isten fényében is megítélhesse, s újra leszületve bebizonyíthassa, hogy Isten akarata szerinti életáldozatot is képes vállalni azért, amit jobbnak ismert fel.

Júdás a Földön szerzett tapasztalatai nélkül nem szembesülhetett volna a saját addigi gondolkodásmódjával és nem merült volna fel benne a változtatás igénye. Júdás a minden emberben benne élő boldogságvágy és a Jézus mellett átélt tapasztalatok hatására elindult a gondolkodás-átalakítás útján. S kérdem én, akadályozná-e őt ebben az az Isten, aki Fián keresztül mindenkit gondolkodás-átalakításra szólított fel (Mk 1,15)? Úgy gondolom, hogy a nem ártás, megbocsátás és segítés Jn 14,6 = Jn13,34*.Istene nemcsak nem gördít akadályokat az általa kért gondolkodás-átalakítás útjába, hanem inkább lehetőséget biztosít rá: „a ti időszakotok...mindig készen van (megfelelő)” (Jn 7,6).

Mi történik tehát a testi halál után azzal, aki földi tapasztalata nyomán felismeri gondolkodásának helytelenségét - mint Júdás is tette -, de még nem ismeri fel Jézust az irgalom rendjét képviselő szabadítójának?

Az a véleményem, hogy halála után mindenki átvilágítódik Isten szeretetének fényével, és szembesülve önmagával lehetősége nyílik arra, hogy Isten mellett vagy ellene döntsön. (Ennek földi megfelelőjéről beszélt Jézus a Jn 3,19-21-ben.)

A szellemvilágban csak az dönt Isten mellett, aki Isten szeretetét közvetlenül megtapasztalva önismeretre jut, és vágyakozás ébred benne, hogy viszont szeresse az Istent. Igen ám, de ennek a döntésnek a komolyságát igazolni csak a Földön lehet, ahol az Isten rászoruló módon minden emberben benne él. (Mt 25,40)

Azokban, akik felismerik, hogy az Isten bennük is szeretet, vágy ébred arra, hogy ezt - az önmagukban felismert igazságot - tettekkel is igazolják, ugyanis egy gondolkodásmód milyensége a belőle fakadó cselekedeten, tehát a gyümölcsön mérhető le. A megváltozott gondolkodás igazolására a legbiztosabb lehetőség a kísértések világában, tehát a Földön nyílik. Valójában a megtérés vágyával leszületett emberek biztosítják azt is, hogy a Jézus által elhozott világosság az Ő második eljöveteléig jelen legyen a Földön.

Aki vállalja, hogy Isten képviseletében leszületik a Földre, az biztosra akar menni. Vagyis azáltal, hogy a Földre visszatér, nem akar gondolkodásmódjában is visszalépni, és azt, amit hibának ismert fel, újból elkövetni. Tehát nem akar eltévedni! Talán még garanciát is kérne Istentől, ha nem látná be nagyon hamar, hogy az Istenhez való hűséget a Földön nem adhatja meg senki a másik számára, csak mindenki önmaga számára, azáltal, hogy már a szellemvilágban nagyon komolyan gondolja ezt.

Mindenki, aki önként vállal feladatot Istenért, igyekszik felkészülni erre. Minél őszintébb valakiben a vágy, és egyértelműbb benne az elhatározás, annál inkább igyekszik mindent megtenni azért, hogy helytállhasson. Mivel tudja, hogy kudarca vagy győzelme nem Istenen múlik, hanem saját szándékának komolyságán, ezért felkészül, tanul, kitisztáz, hogyha majd visszatér a Földre azért, hogy Istent közvetlenül, embertársaiban szerethesse, semmiképpen ne tévedjen el, hanem Jézusra találva újra tudatossá válhasson benne az, hogy kicsoda ő, kiért érdemes élnie és hogyan.

3. A születés előtti tudatos létezést igazolják Jézus következő szavai is. Miután az Egek (Istenének) Királyságát előbb szántóföldbe rejtett kincshez, majd vándorkereskedőhöz és tengerbe vetett vonóhálóhoz hasonlította, így szólt a tanítványaihoz: „minden írástudó, aki az Egek (Istenének) Királyságában tanult, hasonló a gazdához, aki a kincstárából új és régi dolgot hoz elő. „ (Mt 13,52) E Jézusi kijelentést úgy értelmezem, hogy azok, akik azzal a tiszta szándékkal születnek le a Földre, hogy itt Isten Királyságát hirdessék, találhatnak ki új példabeszédeket, de a különböző formájú példabeszédek mögött a tartalom soha nem lehet más, mint az Isten akarata.

4. Jézus tudta, hogy aki nem azzal a komoly szándékkal születik le a Földre, hogy itt Istent képviselje, az képtelen lesz arra, hogy Őt az Isten Fiának ismerje fel. Erre utalva mondja Nikodémusnak: „Ámen, Ámen mondom neked, ha valaki nem lesz újjá (nem származik fentről) nem láthatja meg (nem képes felfogni) az Isten Királyságát (királyi uralmát),” (Jn 3,3) Sőt, Nikodémus hitetlenkedésére újra megismétli: „ Nehogy csodálkozz azon, hogy ezt mondtam: újjá kell lennetek (nektek fentről kell származnotok).” (Jn 3,7)

5. Jézus nagyon egyértelműen fejezi ki magát, mikor azt mondja, hogy az Atya ismerete nélkül a Fiút nem lehet Isten által fölkent szabadítóként felismerni. „ Kijelentettem (kinyilatkoztattam) a Te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál e világból, Tiéid voltak és nekem adtad őket és a Te szavadat megőrizték (megtartották), most megismerték, hogy mindaz, amit adtál nekem: Tőled van, „ (Jn 17,6-7)

Éppen a leszületés előtti létezés tényét ismerve mondhatta Jézus jogosan az Őt elutasító zsidóknak a következőket: „megismertelek benneteket, hogy Isten szeretete nincs meg bennetek.” (Jn 5,42)

A fenti gondolatkörhöz tartoznak - és a leszületés előtti tudatos létezés tényét igazolják - Jézus következő szavai is:

a, „ az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem,

ha valaki az ő akaratát akarja tenni, az fölismeri a tanításról, vajon Istenből van-e vagy én magamtól szólok, „ (Jn 7,16-17)

Tudjuk, hogy fölismerni (azonosítani) egy tanítást csak az képes, aki a tananyaggal már korábban is foglalkozott.

b, „senki sem jöhet (én)hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt,” (Jn 6,44)

Ez a vonzalom nem lehet más, mint annak a lehetőségnek a felismerésre, hogy a szellemvilágban korábban átélt boldogító élettapasztalat Jézust követve újra átélhető valósággá válhat.

c, „Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, semmiképpen nem taszítom el,” (Jn 6,37)

d, „Én értük kérlek (könyörgök), nem a világért kérlek (könyörgök), hanem akiket adtál nekem, mert a Tieid.” (Jn 17,9)

e,   Mivel az Istenre találásnak a Földön tudatosan vállalt előzménye kellett hogy legyen. Ezért jelenthette ki Jézus Pilátus előtt is ezt: „mindenki, aki a való(igaz)ságból van, hallgat az én HANG:omra,” (Jn 18,37)

f,   Ha azokat tekintjük igazságosaknak, akik magatartásuk által már igazolták Istenhez való hűségüket, akkor érthetővé és a reinkarnációt igazoló kijelentéssé válik Jézusnak ez a mondata: „...Ámen, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz(ságos) ember kívánta látni, amit ti láttok és hallani, ami ti hallotok, és nem hallotta. „ (Mt 13,17) Vagyis a Jézus előtt élt próféták és igazságos emberek között sok olyan volt, aki szívesen vállalta volna azt, hogy Jézus kortársaként újra leszülessen a Földre, Tőle tanuljon, és nyomában munkálkodjon. Mivel Isten országában nem élhetnek olyan igazságos emberek, akiknek van olyan szeretetből fakadó vágyuk, amit Isten nem tud betölteni, ezért léteznie kell a reinkarnációnak, hogy azok, akiket a szeretni tanulás és szeretni tanítás vágya tölt el, megszülethessenek. 

g,  „Ekkor mondta a tanítványainak: az aratni való ugyan sok, de a munkás kevés.

Kérjétek hát az aratás Urát, hogy vessen be munkásokat aratásába. „ (Mt 9,37 - Lk 10,2)

Az a véleményem, hogy egy olyan munkásnak, akit az aratás Ura küld munkába, nagyon tudatosnak, fölkészültnek kell lennie és az Isten képviselésének szándékával kell megszületnie. Ellenkező esetben nem lenne képes arra az aratásra, amit az Isten kér tőle, s amelyet ő is vállalt, még munkába indulása - leszületése - előtt.

h,   Belátható, hogy Jézus a Vele kialakítandó tudatos földi kapcsolat feltételéül állítja az Atyával kialakítandó leszületés előtti tudatos kapcsolatot. Nagyon szép tanúbizonyságát adja ennek, mikor az örök élet elnyerésének feltételeit ekképpen fogalmazza meg:

„az pedig a (világ)korszakokra szóló élet, hogy

megismerjenek Téged az egyedül való(igaz) Istent és

akit elküldtél, Jézus Krisztust. „ (Jn 17,3) Bizony így, ahogy Ő mondja, egymás után.

i,  Mikor Jézustól azt kérdezték a benne hinni nem tudó zsidók „hol van a te Atyád ? „, Jézus így  válaszolt nekik: „sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat, ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek,” (Jn 8,19)

    A tapasztalat azt mutatja, hogy Jézus nem képes az emberi szíveket megnyitni, ha azok nincsenek ráhangolva annak a tartalomnak a befogadására, amit Jézus az Atyától átvett. Tehát Jézus Földön elhangzott szavai az emberek által korábban befogadott, szívük mélyén már meglévő tudást tudják csak életre kelteni. Ez a tudás csak annak a szívében van jelen, aki azt korábban, a saját döntése alapján oda - a gyümölcsérlelés szándékával - befogadta.

   Aki nem az Atyánál tanult, az nem ismerheti az Atyát, és így az Atya akaratát cselekvő Jézust sem ismerheti fel olyannak, akit az Atya küldött. Jézus értékét csak az lesz képes felismerni a maga számára, aki leszületése előtt az Atyát már értékelte.

   A fentiek által nyerhet további új értelmet az Atya és Fiú egylényegűségét igazoló alábbi jézusi kijelentés: „aki látott engem, látta az Atyát,” (Jn 14,9)

6, Jézus tudta, hogy mindenki azt az alap-szándékát fogja gyümölcsöztetni a Földön, amit még leszületése előtt vállalt, magával hozott. Ezért mondhatta, hogy „A jó fa nem hozhat nyomorúságos gyümölcsöt, sem a romlott fa (eszményi) szép gyümölcsöt.” (Mt 7,18)

   Az, hogy egy magból finom gyümölcsöt vagy szúró tövist termő növény lesz-e, a fajtájától függ. Ez pedig már az ültetéskor eldől. Ugyanis a mag a benne lévő, magával hozott tulajdonságait bontja ki, jeleníti meg. Vagyis a megszülető lelkeknek már leszületésük előtt olyan tapasztalatokkal kell bírniuk, amelyre támaszkodva eldönthetik, hogy Isten mellett, mint jó fa, vagy ellenében - mint romlott fa - szándékoznak-e élni.

7.    „Vagy (eszményi)széppé teszitek az élő fát és gyümölcsét is (eszményi)széppé, vagy rothadttá (romlottá) teszitek a fát, gyümölcsét is rothadttá (romlottá), mert (hiszen) a gyümölcséről ismeritek meg a(z élő)fát.” (Mt 12,33 - Lk 6,44)

Jézus szavait így értelmezem a magam számára. ’Vagy élővé teszitek magatokat az Isten melletti döntés által már születésetek előtt, és vigyáztok, hogy Hozzá méltó gyümölcsöt teremjetek a Földön, vagy ellene mondotok Isten akaratának leszületésetek előtt, és akkor a Földön tanúsított magatartásotok gyümölcse sem lehet jó.’

8. A fentieket belátva már érthető, hogyan rendelkezhet valaki elutasító, ’útszél lelkülettel’, vagy éppen befogadó ’jó föld lelkülettel’ már azelőtt, hogy az Isten szavát ebben a földi életében hallotta volna.

Nem véletlenül fejezi be Jézus a magvetőről mondott példabeszédét így: „ Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik (még kap hozzá), akinek pedig nincs, (attól) még azt is elveszik, amiről azt gondolja (véli), hogy az övé, „ (Lk 8,18)

9. Szintén az eddig elmondottak nyomán nyert új értelmet előttem a személyválogatástól mentes Isten-Fiú következő kijelentése: „mindenkitől, akinek sokat adnak, sokat követelnek, és akire sokat bíznak rá, attól többet kérnek számon,” (Lk 12,48)

Felvetődik a kérdés, hol adták és hol bízták a sokat valakire? A talentumokról szóló példabeszédből tudjuk, hogy a talentumok kiosztása, elfogadása és az azokkal való elszámolás az ’úr’ jelenlétében történt. Viszont a lehetőségek (talentumok) használata vagy fel nem használása az ’úr’ látszólagos távollétében.

Vagyis annak, aki ’sok’-at kapott, ezt már a születése előtt tudnia kellett.

10 Azt, hogy a világosság fiai számára a földi élet a hűség igazolásának helye, véleményem szerint Jézus egyértelműen megmondta: „aki a kevésben hű (megbízható) (Mt 25,21  ~25,23*), az a sokban is hű, és aki a kevésben igaztalan, a sokban is igaztalan, ha tehát az igaztalan mammonban nem voltatok hűek, az igazit (a valódit) ki bízza majd rátok?

...ki adja nektek azt, ami a tiétek ? „ (Lk 16,10-11)

11. Hogy a földi élet a fény fiai számára nem más, mint lehetőség az Isten mellett hozott korábbi döntés igazolására, bizonyítja Jézusnak az a válasza is, melyet az apostoloknak adott, mikor azt kérték Tőle, hogy növelje a hitüket: „ ha mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok, hogy...amit kötelesek voltunk megtenni, azt tettük. „ (Lk 17,10) Olyan ez, mintha Jézus ezt közölte volna velük: ’most van a hűségetek próbája, amit nektek kell megtennetek, azt Én nem tehetem meg helyettetek !’

12. A szellemvilág valóságában hozott döntés tehát meghatározó. Mikor a tanítványok megkérdezik Jézust, hogy „ ki üdvözülhet? „ Ő így válaszol nekik: „ ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. „ (Lk 18,27)

A józan eszem is azt diktálja, hogy csak arra érdemes rátennem az életemet, akinek jóságát olyan alaposan megismertem a színről-színre látás világában, hogy érte akár a tükör által homályban látás világába való leszületést is vállalom. Igen, azok, akik követik a Mestert „ Nem a világból valók, „ mint ahogy Jézus sem (Jn 17,16).

III. Jézus szerint nem találhatunk rá a Földön anélkül, hogy ezt a leszületésünk előtt ne határoztuk volna el a szellemvilágban. Ha ez nem így lenne, akkor Jézus nem nevezhetett volna juhoknak egyes embereket még azelőtt, hogy az Ő szavát meghallva a követésére indultak volna. Márpedig olyan embereket is a sajátjainak mondott, akik e kijelentése elhangzásakor talán még nem is hallottak Jézusról a Földön. Íme a példák:

1.    „ Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból (karámból) valók, azokat is nekem kell vezetnem, hallgatni is fognak az én hangomra „(Jn 10,16)

2. Egy másik alkalommal ezt válaszolta: „küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” (Mt 15,24) Ezzel kifejezte azt is, hogy tudomása van olyan elveszett juhokról akik nem zsidónak születtek.

3.    „a juhok az ő hangjára hallgatnak és a saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.

...a juhok követik őt, mivelhogy ismerik az ő HANG:ját,

idegent (más embert) pedig nem követnek, hanem elfutnak (elmenekülnek) tőle, mivelhogy nem ismerik annak a HANG:ját.” (Jn 10,3-5)

4. Újra és újra feltehetjük a kérdést. Vajon hol ismerték meg a juhok az Isten tanítását még azelőtt, hogy azt Jézustól hallhatták volna? A választ újra és újra Jézustól halljuk: „az én Atyám, aki azokat nekem adta,” (Jn 10,29) Nyilvánvaló, hogy az Atya csak azokat az embereket adhatja Jézusnak, akik korábban, a szellemvilágban szabad akaratukból az Atyának adták magukat.

Elgondolhatjuk azt is, hogy mennyire komolyan kellett venni a ’juhságra’ való felkészülést ahhoz, hogy Jézussal találkozva Őt egy ’juh’ se vétse el, hanem a korábban megismert Atyai akarat közvetítőjeként ismerhesse fel.

Most már érthető számomra az, amit Jézus a magvetőről szóló példabeszédében mondott: vagyis azért fogadhatják egyesek ’köves talaj’ lelkülettel, vagy ’tövises talaj ’ lelkülettel az Isten szavát, mert vagy felkészületlenül születtek le, vagy szándékuk már a leszületésük előtt sem volt komoly. Ennek aztán az a következménye, hogy nem képesek a Földön gyümölcsöt hozni.

5. Akik nem hiszik el, hogy Jézus azért jött, hogy egyszer mindenki maradéktalanul boldog legyen, azok nem tartoznak az ő juhai közé (Jn 10,26). Sőt, üldözni fogják nemcsak Jézust, de Jézus képviseléséért a tanítványait is. Mindezt pedig azért teszik, mert korábban - leszületésük előtt - elmulasztották megismerni az Atyát. Jézus egyértelműen fogalmaz: „mindezeket az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.” (Jn 15,21)

Tehát nem az volt Jézus és a tanítványok üldözésének az oka, hogy az örömhírt rosszul hirdették, hanem az, hogy voltak és vannak olyanok a Földön, akik mielőtt leszülettek a Földre, nem ismerték meg az Atyát, vagyis az Isten által felkínált valóság ellen döntöttek.

IV. A reinkarnáció tényének további bizonyítékai Jézus szavai alapján.

1. A jó szándékú, nyitott embereket Jézus tanulni hívja: „Idegyertek hozzám...és tanuljatok tőlem”. (Mt 11,28-29) De tanulni küldi azokat a farizeusokat is, akikről tudta, hogy zártak az Ő irányában, sőt a halálát fogják kívánni: „Menjetek csak és tanuljátok meg, hogy mit jelent: irgalma(sságo)t akarok, és nem áldozatot,” (Mt 9,13)

Ha tehát Istennek az a szándéka, hogy a pillanatnyilag ellene döntők is megtanulják az Általa kért szeretetet, akkor erre mindaddig, amíg a kért tananyag megtanulása be nem fejeződik, lehetőséget és időt kell hogy adjon. Ellenkező esetben lehetetlent kérne. A reinkarnáció nélkül egy ilyen felhívás értelmetlenség.

2. Jézus tudta, hogy aki a szellemvilágban az Atya mellett dönt, a Földön a Fiút az Atya legfőbb képviselőjének fogja tekinteni. Ezért mondhatta, hogy „ mindenki úgy tisztelje (becsülje meg) a Fiút, ahogy(an) tisztelik (megbecsülik) az Atyát.” (Jn 5,23)

Ha viszont valaki, bár látta a Fiút, de nem követte, bizonyos, hogy leszületése előtt az Atyára is nemet mondott. Ezért fejezhette be Jézus a szavait így: „ Aki netán nem tiszteli (becsüli) a Fiút, nem tiszteli (becsüli) az Atyát (sem), aki küldte Őt. „ (Jn 5,23)

3. A reinkarnáció tudatában megfogalmazott kijelentésnek tartom Jézus következő szavait is: „az Atya nem is ítél senkit sem, hanem az ítéletet mind a Fiúnak adta, „ (Jn 5,22)  

Jézus egyértelműen beszél. Az Atya mellett élve képtelenek vagyunk igazolni a Hozzá való hűségünket. Ezt csak a Földre leszületve a Jézus által bemutatott ÚT vállalása által tehetjük meg. A jézusi örömhír tehát olyan mérce, amely leleplező erővel bír a Földön élő emberek számára. (Jn 3,19-21)

4. Kétezer évvel ezelőtt Jézus a saját második eljöveteléről szólva így beszélt kortársainak:  „Ámen mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.” (Mt 24,34) Vagyis az én olvasatomban, Jézus második, dicsőséges eljövetelekor lesznek olyan emberek a Földön, akik korábban - a keresztre feszített Jézus kortársaiként - már éltek emberi testben.

5. Az Őt elítélő zsidó főtanács tagjainak pedig ezt mondta Jézus: „ meglátjátok majd az Emberfiát, hogy a Hatalmas jobbján ül és eljön az ég felhőivel. „ (Mk 14,62)

Nyilvánvaló, hogy azok, akikhez Jézus szólt, e két tényt csak akkor láthatják meg, ha előbb szellemi létformába kerülnek, majd újra testet öltenek.

6. Számomra a reinkarnáció valóságát igazolja Jézus következő példabeszéde is: „ mihez hasonlítsam Isten Királyságát? hasonlít a kovászhoz, amelyet vett egy asszony, belekeverte három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt. „ (Lk 13,21)

Mivel Jézus óvta a tanítványait a farizeusok kovászától - tanításától -, ezért biztosan tudhatjuk, hogy e példabeszéd kovásza alatt a saját tanítását értette. A három mérce liszten - vagyis az egészen  - pedig a jézusi szeretet-tan ismeretében nem lehet mást érteni, mint az emberiség teljességét. Valószínű, hogy Jézus is így értette, különben egy másik alkalommal nem állította volna: „ha felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonzok. „(Jn 12,32) A reinkarnáció nélkül Jézus fenti kijelentései nélkülöznének minden valóságos alapot.

7. A hegyi beszéd során Jézus ezt mondta hallgatóságának: „...Ámen mondom nektek, amíg az ég és a föld elmúlik, egy (görög) í betű (ióta) vagy (héber) vesszőcske sem múlik el a törvényből, míg minden valóra nem válik (meg nem lesz). „ (Mt 5,18)

A fenti szavak kapcsán felvetődik a kérdés, hogy melyik az a törvény, amelyik nem múlik el, és mi az a minden, amelynek Jézus szerint valóra kell válnia. A törvény nem lehet más, mint a szeretet gyakorlati törvénye. A minden pedig csak akkor válik valóra, ha már nem lesz olyan gondolat a mindenségben, amely a szeretet törvényének ellene mond.

Ha a szeretet gyakorlati törvénye alapján Isten nem pusztítja el azt, aki ellene dönt, tehát nem árt, akkor kénytelen az ellene döntőt olyannak elfogadni amilyen, vagyis megbocsát. Mivel az Isten jót akar, éppen ezért azon fog munkálkodni, hogy lehetőséget biztosítson a többre hivatott ellenkezőnek kilépni bódultsága köréből. Tehát segít neki.

A segítés pedig - mivel nélkülözi a kényszert - nem lehet más, mint két alapvető tapasztalat átélésének felkínálása. 

Az egyik tapasztalat szellemi létformában is megszerezhető: ez Isten szeretetének közvetlen átélése. A másik - vagyis a saját gondolkozás szeretet tartalmának megtapasztalása - csak a Földön, az anyag világában lehetséges. Természetesnek tűnik, hogy a megváltozás igénye csak abban merülhet fel, aki megtapasztalja, és ezért felismeri saját tökéletlenségét, és ennek ellenszerét, az Istenben való növekedést. Csak az anyagtestbe való újra és újra megtörténő leszületés, majd az Isten fényében való újra és újra megtörténő szembesülés lehet az egyetlen eszköze az alvó lelkek felébresztésének.

8. Lukács leírja evangéliumában, hogy Jézusnak nem csak egy szűk, tizenkét főt számláló állandó tanítványi köre volt, hanem mások is követték Őt. Egy alkalommal közülük hetvenet kettesével kiküldött maga előtt, hogy azokban a városokban és helységekben, ahová menni készült, hirdessék Isten Királyságát. Gyógyító és démonűző erővel is felruházta őket.

A hetven tanítvány visszatérve, a tapasztalat örömétől eltelve újságolta Jézusnak:  „Uram, a démonok is enged(elmesked)nek nekünk a nevedben. „(Lk 10,17) Jézus ekkor a megtapasztalt hatalomtól kicsit talán ’meg is részegedő’ tanítványoknak ezt mondja: „nehogy annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a neveitek fel vannak írva az egekben.” (Lk 10,20)

Úgy gondolom, hogy ezeknek a tanítványoknak a nevét nem mások, hanem ők személyesen írták be az élet könyvébe azáltal, hogy már a leszületésük előtt az Isten mellett döntöttek. Mert még a Földön is csak annak a névbeírásnak van súlya, jogot és kötelezettséget eredményező hatása, amelyet személyesen, saját kezűleg tesz valaki külső kényszer alkalmazása nélkül. A Mennyország vonatkozásában ilyen ’fel-írást’ csak leszületése előtt tehet egy ember.

V. A reinkarnáció közvetett bizonyítékai.

1.    „Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ér(kezet)t megkérdezte a tanítványait, ezt mondta: kinek mondják (tartják) az emberek az Emberfiát ?

Azok pedig ezt mondták: Egyesek (baptista) Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig Jeremiásnak vagy egynek a próféták közül, ezt mondta nekik: ti pedig kinek mondotok engem, ki vagyok ?” (Mt 16,13-15) + (Lk 9,18-20)

Mikor a tanítványok arról beszélnek, hogy az emberek valamelyik korábban élt próféta új testben való megjelenülésének tartják Jézust, akkor ezzel azt is kifejezték, hogy Jézus korában a reinkarnáció ténye közismert volt. Jézus tudomásul veszi szavaikat, majd az ő véleményüket is megkérdezi.

2. Jézus nem javítja ki tanítványait akkor sem, amikor azok - a reinkarnáció tudatában - egy vakon született férfi születés előtti vétkéről kérdezik Őt. Márpedig, ha nem létezne reinkarnáció, Jézus biztos nem engedte volna meg, hogy tanítványai tévedésben maradjanak.

„Rabbi, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon (szü)le(te)tt ?

(ezt) válaszolta Jézus: sem ez nem vétkezett, sem ennek szülői, hanem, hogy nyilvánvalóvá (láthatóvá) legyenek az Isten tettei (munkái) (ő)benne, „(Jn 9,2-3)

A meggyógyított későbbi magatartása - párbeszéde a zsidókkal - azt mutatja, hogy ez a férfi nem csak azt vállalta önként, hogy leszületve vakon él addig, míg Jézus őt meg nem gyógyítja, hanem kiállása, értelmes válaszai arra engednek következtetni, hogy komolyan készült szerepére. Vagyis az a tény, hogy ő vakon fog megszületni, nemcsak ismert volt előtte testet öltése előtt, hanem tudatosan vállalta is azt.

3. Közvetve a reinkarnáció tényét igazolja az a párbeszéd is, melyet Jézus folytatott azzal az apával, akinek fiát kisgyermekkora óta egy szellem akarta megölni. (Mk 9,21-22) Fontosnak tartom azt a tényt, hogy a szellem nem használni akarta a megszállt testet, hanem az embert testestől-lelkestől el akarta pusztítani. Ezért dobta „sokszor tűzbe is, meg vízbe is”. Nagyon valószínűnek tartom, hogy a fiú és az őt elpusztítani akaró szellem korábban - feltehetően egy előző élet során - már ismerte egymást, és az egyikük részéről biztosan meglévő személyes gyűlölet ekkor alakult ki.

A fenti, Jézus ajkára adott kijelentéseket és evangéliumokban közölt élethelyzeteket találtam alkalmasnak arra, hogy a Teremtő Istent szeretetnek mutassam be. Az Atya Isten nem lehet rosszabb az Általa teremtett gyermekeihez, mint egy tanár azokhoz a diákjaihoz, akiknek - miután megbuktak a vizsgán - osztályismétlésre ad lehetőséget.

Addig, amíg valaki nem látja be a Földön is, hogy csak a szeretet jézusi útjának vállalása vezet el a mindent birtokláshoz, a reinkarnáció (újraszületés) kegyelmi törvényének hatása alatt áll. (Mt 5,25-26) Ezalól csak akkor mentesül, ha megtanul adni, vagyis úgy szeretni, ahogy azt Jézus elmondta és bemutatta nekünk.

Bucholcz Ferenc  38 /4129

************************************************************************

Lélekvándorlás. Reinkarnáció,

Kérdező: 1. Van reinkarnáció?

HANG: 1. A reinkarnáció nem lélekvándorlás! A szellemi lények mindig szellemi lények voltak és lesznek. Csak ott lehet szellemi lényekről beszélni, ahol számukra lehetőség van arra, hogy kialakuljon, kifejlődjön az öntudatra ébredésüknek lehetősége, ha testet öltöttek.

A reinkarnáció tudata nem csökkentheti senkiben a jelen életének felelősségtudatát. Az, amire, AKIRE minden szellemi lény teremtődött, a tudatos Istenbe-olvadás, és Abban a további, vég nélküli tudatos kibontakozás, amely azonos a szellemi lényekben Isten boldogságának átélésével, természetesen kapacitásuk mértéke szerint. Ha valaki felelőtlen a jelen életében, csak önmagát okolhatja azért, hogy  egyre nehezebbé, keservesebbé válik számára ez az Istenbe-olva­dás, ez a boldogság-átélés!

Isten sem tudja felvállalni senki helyett azt, hogy rendezett legyen fejében és szívében! Ha meg tudná tenni, akkor meg is tenné, de akkor nem lennének a szellemi lények képesek sem a szeretésre, sem a boldogságra! Nem, mert mindkettőnek alapja az a szabadság, amely egyedül képes a teremtményt a Teremtő partnerévé, illetve ellenlábasává tenni.

Mindaddig reinkarnálódniuk kell tehát a szellemi lényeknek, amíg szabadságuk alapján oda nem kötötték magukat a minden megkötözöttségtől mentes SZABADSÁGHOZ, Istenhez! Ez az odaadottság csak a Földön indulhat el az újjászületés által, amelynek lényege az ember részéről a feltétel nélküli Istennek adottság, s ennek hitelesítése Isten részéről egy olyan beavatás, amelyet újjászületésnek neveztek, mert valóban az is. Ha ez megtörténik saját, mostani testetekben, akkor már nem kell többé reinkarnálódnotok. De addig igen! 23 /2325-2313

Kérdező: 1. A rózsafüzér imádságról kérdezem a HANG-ot.

HANG:Kérdéseidre fordított sorrendben válaszolok. Először tehát Medjugorjéről szólok.

Égi Édesanyátoknak engedélye van arra, hogy abban a korban, amelyben éltek, amikor annyira pimaszul és gyakorlatilag annyira hatékonynak tűnő módon dolgozik ellenetek az ősellenségetek, Mária, földi Édesanyám, nektek, akik az Én testvéreim vagytok, erőt, bátorítást nyújtson arra, hogy általatok, veletek és bennetek meg tudjam valósítani a Földön az égi békét!

Nem könnyű Édesanyámnak vigyáznia arra, hogy minél kisebb félreértések csússzanak bele a szavaiba. A reinkarnációval kapcsolatban nem ellene beszélt, hanem nem beszélt. Ha mégis azt hallották ki a látnokok Anyám szavaiból, hogy ellene beszél, akkor ez csak azért történhetett, mert a reinkarnációt összekeveritek a lélekvándorlással.       Amint annak idején Én, Jézus, nem hangoztathattam, hogy a Megváltó vagyok, mert egészen mást értettetek e szó alatt, mint amit valójában hordoz (ezért tettem akkora hangsúlyt arra, hogy alakítsátok át gondolkodásotokat! Mk 1,15*, éppen így ma még megtévesztő és erkölcsileg féket föllazító lehet a reinkarnáció általános értelmezése.  26 /2673

 

Kérdező: 2. Csalhatatlanságról

HANG: 2. Ami a reinkarnációt illeti, abban nem vagy jól tájékozódva. Abban sem, hogy a katolikus egyházat „csalhatatlannak” tartod.

A katolikus egyház soha nem ítélte el a reinkarnációt! A reinkarnáció nem azonos a lélekvándorlással. És a hatalmi szervezettel a katolikus egyházba is beépült a a Sátán!

A vallásosság ördöge az egyik legördögibb ördög! A vallásháborúk voltak, vannak és lesznek a legkegyetlenebb háborúk! Ez pontosan azért van így, ahogy erről te is tanúságot teszel, mert mindegyik azt gondolja magáról, hogy csalhatatlan. Ne feledd! Amint Péternek elmondtam, hogy rá építem az egyházamat, szinte perceken belül már le is kellett sátánoznom őt (Márk 8,27-33)!

Az újjászületés kegyelmét, mely nélkül nincs Mennyország (Jn 3,3),  nem kapjátok meg kemény szellemi erőfeszítés, tehát gondolkodás-átalakítás  nélkül!

Valóban jót tenne neked, ha el tudnál beszélgetni médiumommal! Sokat megértenél abból, hogy Részemről nincs engedelmeskedtetés! Sokat megértenél abból, hogy érted és veled mindent, de helyetted semmit!  30 /3041

Kérdező: AZ EGYHÁZ DOGMÁIRÓL

Melyek azok a dogmák, amelyeket a katolikus Egyház tévesen mondott ki?

HANG: Olyan dogma nem létezik a katolikus Egyházban, amely tévedést tartalmazna! Csupán arról van szó, hogy egyes dogmák magyarázata lehet téves. Nemcsak azért, mert van dogmafejlődés, hanem azért is, mert vannak, és nem kevesen vannak, akik egyéni hatalmi törekvéseik hatására, alátámasztására ferdítik el a Szentlélek által sugallt, kinyilvánított, kinyilatkoztatott IGAZSÁGOT.

A reinkarnációnak sem tagadása sem állítása nem dogma! A reinkarnáció nem azonos a lélekvándorlással! Dogma, hogy Istenben nincs változás. E dogmával szinte azonos hitigazság, hogy Isten nem semmisíti meg szellemi teremtményeit. Dogma, hogy Isten mindig szeret!

A reinkarnáció Jézus evangéliumai alapján csakúgy igazolható, mint a józan ész alapján.

Ha valaki szeret, akkor feltétlenül szenved, ha látja, hogy az, akit szeret, szenved. Ha örökkön örökké szenvednie kellene Isten gyermekeinek a pokolban, akkor Isten örökkön örökké szenvedne miattuk. Ez viszont értelmi ellentmondás! A mindenkor boldog Isten, mindenkor boldogtalan!

A szenvedéssel együtt csak akkor lehet valaki boldog, ha biztos abban, hogy a szenvedése egyszer megszűnik! Amikor Én, Jézus, arról beszéltem, hogy boldogok azok, akik sírnak, akik szomorúak Mt 5,4, akiket üldöznek Mt 5,11, csak azért mondhattam ezeket boldogoknak, mert tudtam, hogy szenvedésük egyszer véget ér!

Örök kárhozat van! Ez dogma. De örök kárhozott nincs! Azért még senkit nem ítéltek el eretnekség vádjával, mert hitt Isten véget nem érő irgalmas szeretetében. Ha pedig mégis történt volna ilyen, akkor ott ki lehetetne mutatni, hogy valami téves magyarázat következtében történt az elítélés! Azért már ítéltek el eretnekség vádjával embereket, mert nem fogadták el istenségemet vagy emberségemet. De olyan még nem történt, hogy irgalmas szeretetemet bárki is kétségbe vonta volna, valamelyik dogmára hivatkozva.

Kedves Barátom! Hidd el, hogy médiumom, akin keresztül eljutnak hozzátok sugallataim, a HANG-könyvek, abban a pillanatban vétót emelne, ha bárki őt eretnekséggel vádolná. Volt már olyan, hogy egyesek hiúságból, hatalmi vágyból, irigységből próbálták őt eretnekség gyanújával vádolni. Én, Jézus, mindig visszavertem ezeket a támadásokat!

Ne féljetek a katolikus egyház hatalmasaitól, amíg valóban Engem, Jézust, akartok egyre tisztábban képviselni. A katolikus egyház nem azzal ferdíti tanításomat, hogy elvesz belőle valamit, hanem azzal, hogy hozzáad! Ebben az egyházban tehát a teljesség megtalálható azok számára, akik vállalják a Velem való sorsazonosságot.

Nem lehet különb a tanítvány mesterénél! Ha Engem üldöztek, feltétlenül kiteszik magukat az üldözések különböző formájának azok, akik úgy fogadtak be magukba, hogy élnek ők, de már nem ők, hanem Én, Jézus, élek bennük (Jn 15,20 - Mt 10,24*)!

Újra mondom: Hidd el, médiumom azonnal és hálás szívvel megköszönné, ha az általa nyilvánosságra került sugallataim bármelyikéről egy hozzáértő személy Rám, Jézusra, hivatkozva, Engem idézve, bizonyítani tudná, hogy tévedést tartalmaz! 33 /3473

A reinkarnációról azoknak, akik erről Jézus alapján kételkednek

E kérdésre: Mi késztetett arra, hogy a reinkarnációval érdemben foglalkozzam, maga Jézus kijelentései, példabeszédei hívták fel a figyelmemet. Reinkarnáció alatt nem a lélekvándorlást értem. Szerintem a lélekvándorlás a reinkarnáció eltorzított formája. E torzításon nem kell csodálkoznunk, amint azon sem, hogy még ma is a legtöbb keresztény embernek torz képe van nemcsak Istenről, de Jézusról is.

Bizony mindannyian az önzésnek és a felelősség áthárításának torz tükrével születtünk a Földre, akkor is, ha ezt „útközben” megbántuk.

Reinkarnáció alatt értem ugyanannak a szellemi teremtménynek újraszületését emberként, aki már élt valamikor a Földön, illetve azért született, mert születése előtt önzése, gőgje folytán méltatlannak bizonyult Isten boldogságára.

A reinkarnáció véleményem szerint nem azonos az újjászületéssel sem, amelyben részesülniük kell mindazoknak saját testükben, akik üdvözülni akarnak (Jn 3,3).

Köreinkben azt szoktuk mondani, hogy az ember elsősorban nyaktól fölfelé ember. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy értelmes ember értelmetlenséget sokáig nem tud képviselni, főleg akkor, ha valamire az egész életét rá akarja tenni.

A reinkarnációval nem törődésben látom annak is a következményét, hogy a szegény, szolgáló Jézust emelt fővel képesek képviselni különböző rangokban, stallumokban, trónusokon ülő kései utódai azoknak az apostoloknak, akik még tudták, hogy nem lehet különb sorsa azoknak, akik Jézus nyomában járnak, mint amilyen sorsa Mesterüknek volt (Jn 15,20 - Mt 10,24*).

De ne szaladjak el oly gyorsan előre! Egyelőre csak azt állítom, hogy nem az indított a reinkarnációval való szóba állásra, hogy a hatmilliárd emberből több mint négymilliárd hisz benne. Nem ez indított, bár ez is figyelmet felkeltő lehetne azoknak, akik szívesen és joggal foglalkoznak azzal, hogy bizonyos szó, kijelentés, hol és hányszor fordul elő. Ez így igaz akkor is, ha egy igazságnak soha nem lényeget érintő kritériuma az, hogy hányan és hányszor képviselik.

Még a józan eszem sem elsődleges szempont a reinkarnációval való foglalkozásom tekintetében, bár ez nem teljesen elhanyagolható. Nem hanyagolható el számomra az a „véletlen”, hogy nem vagyok azok között az afrikai csontváz emberek között, akik „véletlenül” nem a mi égövünk alatt látták meg a napvilágot, sem azok között, akik a Teréz anya leányai által - mint csepp a tengerben - felkarolt leprások és különböző betegségekben magukra maradt százezrek életét jellemzi.

Nem. Engem Jézus szavai, kijelentései kényszerítenek arra, hogy foglalkozzam a reinkarnáció gondolatával, és nyitott és hálás leszek mindazoknak, akik igazolni tudják számomra Jézus alapján csakúgy, mint a józan ész alapján azt, hogy a több mint négymilliárd ember hite a fantazmagóriák, a mesék világába tartozik. Kezdem hát Jézus kijelentései alapján igazolni azt, hogy szóba kell állnom a reinkarnáció gondolatával.

Azt mondom, hogy kezdem. Igen, mert egyelőre csak egyetlen gondolatpárt említek, ajánlok testvéreim figyelmébe. Ha ezt már alaposan megcáfolták vagy elfogadták, akkor érdemes tovább olvasni, folytatni a bennem felmerült,  s eleddig még meg nem cáfolt érveim felsorolását. 

Feltételezem, hogy Jézus volt a világon a legemberibb ember, és ő joggal elvárja azoktól, akik követésére vállalkoznak, hogy egyre emberibb emberek legyenek. Tehát értelmes emberként értelmes dologra tegyék az  életüket.

Jézus szűk kapunak és keskeny útnak mondotta azt az utat, amely az életre vezet, és hozzátette még azt is, hogy kevesen találják azt meg. Azért, hogy tévedés ne essék, nehogy valaki véletlen kisiklásnak, elnagyolásnak tartsa kijelentését, még hozzáfűzte azt is, hogy széles az út, és tágas a kapu, amely a romlásba vezet, és sokan mennek be rajta. (Mt 7,13-14). Az „életet” a mennyek országának gondolom. A „romlást” pedig a kárhozatnak A dúsgazdag és a szegény Lázárról szóló példabeszédében Jézus egyértelműen elmondta, hogy odaát nincs mód átevickélni a romlást jelentő pokolból az életet, a mennyek országát jelentő ábrahámi kebelre. (Lk 16,26).

Véleményem az, hogyha nem lenne reinkarnáció, akkor a JÓ Isten jósága emberi mércével is csak rossz Istennek lehetne nevezhető, mivel a kevés gyermeke mellett a sok gyermekét örök kárhozatban tartaná örök létben. E kijelentésemnek kétségtelen alapja az, hogy minden létezőt szerintem Isten tartja létben. Amit Ő nem tart létben, az nincs! Vagyis Isten létbentartó módon van jelen teremtményeiben. Azt sem gondolom elfogadhatónak, hogy hol létben tart, hol megsemmisíti azt, amit, akit létben tartott. Azért nem tartom számomra ezt elfogadhatónak, mert részben Istenben nincs változás, részben pedig szerintem Isten nem hebehurgyán teremti Önmagára szellemi teremtményeit, és elfogadhatatlan számomra az is, hogy valaki, legyen az akár a világ leggonoszabb szellemi lénye is, akkor érezze jól magát, amikor rosszul érzi magát. Márpedig ez azt jelentené, hogy a sok milliárd elkárhozott soha nem jönne ki a poklok poklából, bár kijöhetne. Elfogadhatatlan tehát számomra az, hogy egy rossz állapotból soha ne lehessen kiút annak, aki nem találta meg a keskeny utat és a szűk kaput Mt 7,14. Így már ez az egyetlen jézusi gondolatpár, amely szerint sokan kárhoznak el, és odaát nincs végleges revideálásra lehetőség, már elég arra, hogy szóba álljak a reinkarnáció gondolatával. Igaz, el lehetne mondani azt, hogy van tisztítóhely, és onnan lehet kiút a mennyország irányában. De akkor meg a poklot, a kárhozatot kellene tagadnom, ami szintén nem megy, mert Jézus szavai alapján a férgük el nem hal, és a tüzük ki nem alszik (Mk 9,48).

Jelenleg én egy olyan egyháznak vagyok tagja, amely sem a tisztító tüzet, sem a poklot nem tagadja, hanem kifejezetten hittartalomként állítja, megköveteli övéitől, de a reinkarnációval kapcsolatban tudtommal nincs ilyen hittétele. Egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Hát ezért képes arra, hogy a kicsi, szegény, kiszolgáltatott jézusi magatartást lecserélje a nagy, gazdag és önmagát engedelmeskedtetéssel biztosító intézménnyel. Ha az egyházam hatalmasai szóba állnának a reinkarnáció gondolatával, úgy gondolom, egy sem lenne közülük olyan botor, hogy hatalmaskodást vállalna abban a tudatban, hogy emiatt még egyszer a Földön kegyetlen szolgasorsot kell majd vállalnia.

Folytatom a reinkarnáció létével kapcsolatos nézetem igazolását. Tömören akarok fogalmazni. Nemcsak azért, mert nem akarom bő lére ereszteni mondandómat, hanem azért is, mert e kis írásomat vitaindítónak szántam.

Jézus beszél konkolyról, amelyből búza soha nem lesz. Nem beszél farkasról, amelyből bárány lesz, de beszél arról, hogy mindkét létezőpár az marad, ami volt kezdetben. „Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig!” (Mt 13,30) – „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé!” (Mt 10,16)

A konkoly az konkoly, a farkas az farkas marad. De azt is mondja, hogy majd akkor, amikor Őt keresztre feszítik, mindeneket magához vonz, és nem mondja azt, hogy kivéve... „Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” (Jn 12,32) Tehát ismét csak azt következtetem ebből, hogy bár az örök kárhozat lehetősége örökre létezik, de az örökre elkárhozottak elkárhozott létezése nem létezik. Itt a Földön viszont vannak olyanok, akik az Ördög atyától vannak (Jn 8,43), és akikért Jézus kifejezetten elmondja, hogy ezekért nem imádkozik (Jn 17,9). Sőt még övéit is figyelmezteti, hogy rázzák le lábuk porát (Mt 10,14), ha ilyenekkel találkoznak.

A Szentlélek elleni bűn  Mk 3,29* valósága nem érv amellett, hogy vannak örökre elkárhozottak, mivel ez a bűn nem egy döntés következménye, hanem a megátalkodottság állapota. Nagyon természetes, hogy mindaddig, amíg valaki megátalkodott állapotban van, számára nem lehetséges a bűnbocsánat megszerzése.

Igaz, hogy a pokol tüze ki nem alszik, a férgük el nem pusztul, de csak addig maradnak ott az elkárhozottak, amíg ki nem fizetik tartozásukat (Mt 18,34). Ez viszont szintén nem lehetséges odaát, mivel ott, ahol nincs rászoruló, ott nem létezhet a rászorulókon való segítés, tehát nem lehet adósságtörlesztés. Igaz az is, hogy senki nem juthat az Atyához, csak Jézus által (Jn 14,6), és senki nem jut Jézushoz, hacsak az Atya nem vonzza őt (Jn 6,65). Az Atya pedig csak azokat vonzza, akik az Atyánál tanultak (Jn 6,45). Tehát már születésük előtt megbánva az ott elkövetett szeretetlenségüket önmagukkal szemben, megtanulták, hogy ezt nekik jóvá kell tenniük. Jézus csak a Földön van minden szellemi teremtményében rászoruló, tehát viszontszeretni vágyó módon jelen. Így ismét csak szóba kell állnom azzal a lehetőséggel, hogy mindenki leszülethet a Földre újra, amíg újjá nem születik saját testében az által az Isten Lelke által, aki nemcsak képes, de újjá is szüli azt (Jn 3,3), aki Őt a rászorulókban szereti.

A teljesség kedvéért meg kell még említenem azt, hogy Isten nem személyválogató, hanem szerepeket kiosztó. De a szerepkiosztásban sem lehet személyválogató. Így amikor keresztelő Jnt már születése előtt betöltötte Szentlélekkel (Lk 1,41-44), akkor ezt csak azért tehette, mert Jánosnak igazolnia kellett már előbb, hogy Istent visszaszeretése az ő lelkében már eldöntött tény. Jézus szavai alapján ő Illés, akinek el kellett jönnie előfutárként (Mt 11,14), hogy mint pusztában kiáltó előkészítse az Ő útját.

Az Ószövetségből egyetlen idézetre hívom fel figyelmeteket. Jób könyvében ezt olvashatjuk: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza Jób 1,21” Tudom, hogy Jób könyve tanmese. De éppen, mert tanmese, tanítani akar minden kijelentésével!

Szívesen vállalom a fentiekkel kapcsolatban az olyan termékeny párbeszédet, amelyben minősítések helyett érvekkel válaszolunk egymásnak.

Testvéri szeretettel: Dombi Ferenc  39 /4243

Lélekvándorlás:, 23 ~2325-2313, 26 ~2673, 30 ~3041, 33 ~3473, 38 ~4129, 39 ~4243, 42 ~4580.

************************************************************************

Kérdező:  4. Egy kutyáról is szeretnék hallani!

HANG: 4. Az állatokról általánosságban mondok pár szót:

Az állat tökéletesebb a maga nemében, mint az ember, mivel a beleprogramozott ösztönrendszer automatikusan működik. Ezért lehet az állatoktól tanulni, és lehet őket pótcselekvésként alkalmazni. Állat képes helyettesíteni Istent, embert egyaránt, ha valaki erre alkalmazza valamelyiket. De állat sohasem volt ember, és nem is lesz soha. Az állatnak nincs örök élete. Amikor ösztönvilága felbomlik, akkor léte tovább értelmét veszti. Az állat önmagában értéket nem hordoz. Ha hasznos az ember számára, vagyis ha Hozzám közelebb tud általa kerülni valaki, akkor gondoznia kell, és alkalmazni, ha káros, akkor el kell pusztítani. Ne keverjétek össze az eszközöket a céllal. Nincs állatokon és növényeken keresztül vándorló lélekvándorlás. Amint a pákozdi hegyek nem tudnak sem boldogok, sem boldogtalanok lenni, úgy egyetlen állat sem képes egyikre sem. Nem, mert nem tud örök értékben gondolkodni. Nem gondolatai irányítják ösztönét, hanem az ösztöne irányítja gondolatát, emlékezetét. 6 /484

Kérdező:   1. Gyermektelen vagyok. Ez nagy gondot jelent.

2. Nagyon eltávolodtunk egymástól férjemmel.

3. Nagymamáról, édesapámról szeretnék tudni valamit.

4. Álmomban láttam a Madonnát karján a Kisdeddel. Mit jelent ez?

HANG: Gyermekem! Minden ember, aki a Földre születik, két, gyakran nem könnyen összeegyeztethető batyuval jelenik meg. Az egyik maga a test, annak minden előnyével és hátrányával. Tehát a faj- és önfenntartási ösztönök követeléseivel. Ezek normális körülmények között szinte automatikusan követelik a magukét, s ez nem baj, hanem éppen a testi egészség jele. Ebbe tartozik egyértelműen az anyai ösztön, amely az emberalatti világ élőlényeinél is világosan felismerhető. Az emberalatti világban soha nem jelenthet problémát, mivel nem boldogságra teremtett lények, s így, ha ez az ösztönpár felbomlik, nincs értelme tovább e lények életének. Az embernél nem így van.

Az ember nemcsak ösztön-batyut hoz magával, hanem egy sorsvonalat is, melyet karmának neveztek, s amely fontosabb az ösztönök működésénél. E sorsvonalon feloldani a nehézségeket, illetve könnyíteni a haladást, az ösztönök hol segítik, hol akadályozzák, nehezítik a földi életet.

Gyermektelenséged karmikus eredetű, és sem neked, sem férjednek nem jelentene könnyebbséget, ha volna családotok. Ennek ellenkezőjét csupán a fantáziátok sugallja, amely jobban áll az ösztönök uralma alatt, mint a karmikus sorsvonal ezt kívánhatná.

Vannak ugyan rendkívüli eszközök, melyek használatával le lehet erőszakolni számotokra gyermeket innen a Földre, de ezeket nem ajánlom. Ne feledd, bár tudom, hogy a gyermekáldás az áldás, de nem beszéltem soha arról, hogy boldogok azok, akik ebben az áldásban részesülnek. Beszéltem viszont olyan időről, amikor sajnálni fogják az anyák, hogy gyermeket hoztak a világra, sőt boldogoknak fogják mondani azokat, akiknek soha nem volt gyermekük! (Lk 23,29).

Hivatásod a szeretni tanítás! Neked is, férjednek is! Valakinek örülnie kell, hogy te vagy! Ha egy este, visszatekintve a napra, azt látod, hogy sem ember, sem Én nem örültem neked, ennek sohasem lesz oka az, hogy nincs gyermeked. Oka mindig az önzésnek valamilyen formája lesz. Ezt pedig gyermekkel, gyermek nélkül egyaránt meg lehet szüntetni!

A többi kérdésed közül csak az álmodra reagálok. Anyaság utáni vágyad vetítette magad elé a Madonnát, és a Kisded szintén a gyermek utáni vágyad megjelenülése volt. E vágyaknak vannak szép és nemes érzelem-virágai, de ne ezekre építsd az életedet, hanem arra, hogy te Isten édes gyermeke vagy, és Én mérhetetlen szeretetemben mindent megteszek érted, hogy Bennem megtaláld boldogságodat, ha Értem jobban élsz, mint vágyaidnak.  10 /816

Kérdező:   BŰN-E AZ ÁLLATOK MEGÖLÉSE?

1. Állatokat ölünk. Ez nem szól a ne ölj parancs ellen?

HANG: 1.  Az állatok megölése nem szól a ne ölj parancs ellen! Az állat esetében a faj- és önfenntartás ösztönét élteti az Isten akarata. Amikor ezek felbomlanak, akkor nincs értelme, hogy tovább éljenek. Tehát az állat nem boldogságra van teremtve. Isten nem azért tartja életben, hogy boldog legyen, hanem azért, hogy a magasabb létszint, tehát az ember értelmes módon használja fel saját érdekében.

Az emberben is működik a faj- és önfenntartási ösztön, de ezek felbomlása után is él tovább, mert boldogságra, tehát Istenre van teremtve! Emberrel más embernek nem szabad azt tennie, amit akar! Nem veheti át Isten szerepét! Emberrel csak Isten teheti azt, amit akar. Isten pedig azt akarja, hogy boldog legyen, vagyis úgy birtokolja a jót, hogy soha ne kelljen félnie annak elvesztésétől (Egyetlen ilyen JÓ van: AZ ISTEN!). Valójában e parancs: NE ÖLJ!, nem azt jelenti, hogy ne vágd le a másik élőlény fejét, hanem azt, hogy ne akard azt tenni embertársaddal, amit akarsz, hanem azt tedd vele, amit magad is szeretnél, ha veled tennének. Ezért nevezi GYILKOSNAK János már azt is, aki gyűlöli embertársát (János első levele 3,15), még mielőtt a szó szoros értelmében megölte volna őt!  11 /937

.

Kérdező: 3. Miért betegek az állatok?

HANG: 3. Amikor egy állatban a faj- vagy önfenntartás ösztöne nem a megszokott formában mutatkozik meg, akkor mondjátok, hogy az állat szenved. A valóság az, hogy az állat nem tud értelemszerűen önmagára reflektálni, tehát nem tudja, hogy ő ő! Nincs személytudata, tehát csak ti mondjátok, hogy ő szenved, mert azt látjátok, hogy olyan megnyilvánulásokat produkál, amilyeneket ti szoktatok olyankor, amikor szenvedtek.

Mivel az állatot a faj- és önfenntartás élteti, ezért nincs értelme létének, ha ez az ösztönpár szétesik, felbomlik. Ezért nincs az állatnak örök élete, ezért nem lehet az állatnál boldogságról vagy szenvedésről beszélni úgy, ahogy ezt az emberre vonatkoztatva megszoktátok. Tehát csak nagyon áttételesen lehet azt mondani, hogy egy állat szenved vagy boldog.

Az állat csak annyiban szeretet tárgya, mint egy virág vagy egy vödör. Nagyon természetes, hogy ezek a működésük, hasznosságuk mértéke szerint különböző szeretet-érzést váltalak ki belőletek, de ez a szeretetérzés ezeknek az emberalatti létezőknek létét lényegében nem érinti.

Akik az emberalatti létezőket nem eszköznek használják arra, hogy jobban tudják szeretni embertársaikat, azok pótcselekvésekre használják ezeket, s ezáltal az önámítás hazug világát élik meg valóságnak.  28 /2834

Kérdező: MAGYARÁZATOT KÉREK!

Hogyan kell érteni a Lk 20,27-40-ig szóló részt?

HANG: Azok a könyvek, amelyek bibliamagyarázattal foglalkoznak, világosan kitárgyalják az általad felvetett kérdést. Ezért Én, Jézus, csak tömör választ adok most neked erre a szentírási részre.

A gazdag szadduceusok úgy próbálták megnyugtatni saját lelkiismeretüket, hogy tagadták a földi halál utáni életet.

Én, Jézus, pedig anélkül, hogy a földi halált tagadtam volna, hirdettem, hogy van örök élet!

A feltámadás hogyanjáról azért nem beszéltem nektek, mert a tér-idő dimenzióban élő földi halandónak nincs olyan antennája, amellyel torzításmentesen ezt felfoghatná, sem olyan jelrendszere, amellyel megfelelően ezt ki lehetne fejezni. 

Elégedjetek meg a ténnyel! Van örök élet, és van feltámadás! Bárki ennél többet akarna erről mondani, csak a különböző helytelen felfogásokat szaporítaná.

Szellemi lény - ilyen az ember is - földi halálra úgy, mint a test, képtelen! Az, ami nem áll anyagi részekből, az nem eshet szét. A test nem „része” az embernek, mint ahogy a ruha sem „része” a testnek. Az ember azért hord ruhát, mert több, mint test, és így fejezi ki, hogy vándor. A szellem azért jelenik meg a Földön  testbe öltözötten, mert úton van!

Az emberalatti élő világ önnönmagában nem hord tudatosságot. Sem vágya nincs az örök életre, sem létének nincs értelme tovább, csak addig, amíg benne öntudatlanul a faj- és önfenntartó ösztön működik. E nélkül az ösztönpár nélkül értelmetlen a további léte. Az embernél nem így van. Az ember boldogságra teremtődött! Ennek pedig lényegéhez tartozik a múlhatatlanság. „Aki Bennem hisz, halált nem lát sohasem (János 11,25-26)”!

Van a szellemnek is „halála”, amely nem azonos a megsemmisüléssel, de azonos a boldogtalansággal. Amikor egy szellemi lény nem akar úgy lenni, létezni, ahogy azt Isten elgondolta róla. Nem akarja azt, amire teremtődött. A szellemi lényeknél ez az állapot nem a testben-éléssel kezdődik. A testben folytatódik! Vannak tehát Földön élő halottak! Ez nem ellentmondás, mert más értelemben élnek, és más értelemben halottak.

Van újjászületés a Földön (Jn 3,3). Akiben ez megtörtént, így él, az nem hal meg sohasem, bár a teste előbb-utóbb szétesik Jn 11,25. De ő megtalálta helyét az Isten által elgondolt erkölcsi rendben. Ezért örökkön örökké boldog!

Tulajdonképpen minden szellemi lény boldogtalanságának az oka a helyre nem találtság! Az újjászületéssel ez szűnik meg, és átjárja az újjászületettet a hazataláltság öröme.

A feltámadás hogyanjának megértése helyett megáldalak, hogy el tudd fogadni, át tudd élni a

HAZATALÁLTSÁG ÖRÖMÉT!”  34 /3539

Kérdező: HOGYAN TISZTUL A LELKIISMERET?

Hogyan kell a lelkiismeretet ápolni?

HANG: Mindenkinek van lelkiismerete. Mindenkiben van egy olyan „mikrofon”, amelybe az Isten, a mindannyitokban élő Isten szól hozzátok. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy minden ember már születésével magával hozott egy olyan erkölcsi érzéket, amely alapján, értelmi szintjének megfelelően, rá tud érezni arra, meg tudja mondani, hogy mi jó erkölcsileg, és mi nem jó. Az állat ezt a szintet soha nem érheti el. Ezért az állat nem erkölcsi lény! Elpusztulása után nincs értelme tovább létének!

A magatokkal hozott „mikrofon” azonban mindenkiben elhangolt állapotban van. Saját okos esze és körülményeinek hatása alapján, amint növekszik valaki, úgy formálódik, finomul vagy tompul mindenkiben ez az érzék. Finomul akkor, ha Én, Jézus, vagyok az, akihez formálja ezt valaki, és tompul olyankor, amikor valaki az elembertelenedés irányában indul el. Vagyis olyan irányban, amelyet nem lehet azonosítani Velem, Jézussal.

Aki saját hibáján kívül nem ismer Engem, az a józan eszének használatával saját természetéből is ki tudja olvasni - persze némi torzítással - azt, amit Én, Jézus, tanítottam nektek. Vagyis azt, hogy csak azt tedd másnak, amit magadnak is kívánsz, hogy neked tegyenek mások, és ne tedd másnak azt, amit nem szeretnél, ha veled mások tennének.

A te lelkiismereted behangolása jó irányban halad! Nagyon örülök ennek! Te már ráláttál, és bizonyos mértékben ráléptél arra az ÚTRA, amellyel Magamat azonosítottam. Ez végső soron azt jelenti, hogy megtért ember vagy, tehát az Én, a te Jézusod szerint akarod átalakítani gondolkodásodat. Földi embert ennél nagyobb felfedezés nem érhet!  34 /3550

Kérdező: VÁLSÁGBAN A HÁZASSÁGOM

Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy egy kezdettől fogva szokásjogon

alapuló katolikus házasság elvesztette házassági funkcióját?

HANG: Pontosan azért, mert nagyon szeretlek, a kérdésedre adandó válaszomban nem beszélhetek mellé. Lelkiismeretet megnyugtató válaszom csak olyan lehet, amely igaz is, és erőt sugárzó is.

„Kezdettől fogva szokásjogon alapuló katolikus házasság” nem létezik! Csak olyan katolikus házasság létezik, amely kezdettől fogva Isten szándékán alapul, s idővel különböző szokások kapcsolódhatnak hozzá.

Mivel az ember nem egy higiénikus istállóban kitenyésztett állat, ezért a csupán faj- és önfenntartás ösztöne nem lehet végső meghatározó az ember számára. Az állatnak azért nincs örök élete, mert a faj- és önfenntartási ösztönének felbomlása után nincs értelme tovább a földi életének.

Mivel minden szellemi lényben, tehát minden emberben, a boldogság utáni vágy a legmeghatározóbb, s ez a vágy léket kapna, értelmét vesztené, ha nem lenne örök élet, ezért senkinek nem lehet fontosabb feladata, mint az a benső béke, amelynek másik neve a határt nem ismerő áldozatra is képes őszinte szeretet. A boldog örök életet csak az nyerheti el, aki nem arra teszi a hangsúlyt, hogy azt, ami úgyis mulandó, főszerephez juttassa. E mérleg: „Mi ez az örökkévalósághoz képest?” mindig kéznél kell hogy legyen ahhoz, hogy valaki bizton remélhesse a hazataláltság soha véget nem érő örömét. A reményből élés csak akkor méltó az emberhez, ha ennek horgonya nem mulandóságba kapaszkodik! Remény nélküli élés pedig nincs. Vagy szikla, vagy homok az alapja annak az életháznak, amelynek megépítése mindenki számára kötelező.  A „vihar” mindegyik alap számára feltétlenül ki fog törni, és senki ki nem kerülheti, hogy jöjjön a hömpölygő áradat! (Mt 7,25-27)

A házasságra vonatkozóan mondottam, hogy amit Isten összekötött, azt ember szét ne válassza. Sajnos gyakran szétválasztjátok minden isteni tilalom ellenére. A szétválasztás bár mindkét félt érinti, de soha nem egyszerre szokott történni. Ha valakit elhagyott a társa, akkor ő tovább is hordozza áldásomat. Természetes, ha a másik fél megbánta tettét, akkor Én, aki Irgalom vagyok, mindenkor megbocsátok, és erőt adok annak is, aki elszakította a házassági kötelékét, hogy cipelni tudja szétszakított házassági kötelékének roncsait. Nálam, Jézusnál, tehát mindig van megoldás!

Számodra azt tanácsolom, hogy rendszeres reggeli imáidban kérd áldásomat napi teendőidre, s tégy meg mindent annak érdekében, hogy halálod órája, amely feltétlenül bekövetkezik, legyen életed legboldogabb órája. Ha e tanácsomat elfogadod, akkor meg fogod tapasztalni azt, hogy vagy csökkentem a keresztedet, vagy növelem az erődet, de mindenkor segíteni foglak. Az ősellenség - aki tud hatni a fantáziádra - csak ijesztgetni tud, de életedet megszépíteni soha. Boldogság helyett bódulatot kínál fel, szikla helyett homokot, hogy a csalódások sorozatába taszítsa életedet Mt 7,24-27* ~ Lk 6,47-49*.  38 /4097

Kérdező: 3. Az állatok is fejlődhetnek lelkileg?

HANG: 3. Az állatnak nincs szellemi lelke, ezért nem is fejlődhet e téren. Ami nincs, az képtelen fejlődni! Az állat a maga nemében éppen azért tökéletes, mert nincs is szüksége fejlődésre. Az állatnak arra van szüksége, hogy az ön- és a fajfenntartás működjék benne. És csak addig van értelme létének, míg ez működik benne. Amikor és ahogy ez felbomlik, megszűnik, nincs értelme annak, hogy tovább éljen.

Amikor ti valami jó tulajdonságot fedeztek fel egy állatban, akkor azt magatokból vetítitek rá, mint jót. A vadállat semmivel sem rosszabb, mint a szelíd vagy megszelídített állat. Nem, mert az állat nem erkölcsi lény! A világ leggonoszabb emberének a kutyája is képes átharapni a világ legjobb emberének is a torkát, akkor, ha ösztöne ezt diktálja. Ne emeld hát az állatot erkölcsi szintre! Az állatnak nem lehet örök élete! Nem, mert nincs olyan boldogság igénye, amely ösztönei ellenében irányíthatná. Ezért az állatot nem nevelik, hanem idomítják!

(A józan gondolkodás alapján nyilván nincs igényed a tetűt, a poloskát dédelgetni, szeretgetni! Pedig ezek ugyanúgy állatok, mint a kutya, amely pusztítja a benne és rajta élősködő bolhákat!)  39 /4203

Lélekvándorlás -  állatok: 6 ~484, 10 ~816, 11 ~937, 28 ~2834, 34 ~3539, 34 ~3550, 38 ~4097, 39 ~4203.