Mártír

43 ~4719

Kérdező:  Szentekről, pokolról, mennyországról

1. A szentek között miért vannak túlsúlyban a papok és a szerzetesek?

2. Aki újjászületett és nem kell többé leszületnie a Földre, az már sohasem fordul el Istentől?

3. A pokol lakói nem mindig ugyanazok? A Mennyországban ugye nem ez a helyzet?

4. Ha Isten minden bűnünket megbocsát, eltöröl, akkor miért fogjuk visszapergetve látni a jó és a rossz cselekedeteinket?

HANG: Drága Gyermekem!

1. Szent annyit jelent, hogy Istenhez tartozó. Komolyan Istenhez tartozni pedig csak közösségben lehet. Szeretet-közösségben! Ezt a szerepet próbálja betölteni Egyházam immár kétezer éve, több-kevesebb sikerrel. E kétezer év alatt nagyon sok gyermekem mutatta be az életében azt - erejét szinte meghaladó erőfeszítések közepette, sok esetben a saját Egyházam üldöztetése mellett -, hogy Én, Jézus, az ő Istene vagyok. E magatartásból született az az igazság, mely így szól: Az engedelmesek tartják állva az Egyházamat, az engedetlenek pedig viszik előre!  Aki Értem él és Értem hal, abból biztos hogy szent lesz, aki pedig nem Értem él és nem Értem hal, abból jó esetben is csak mártír. A kettő között óriási a különbség! A mulandó dolgokért élni és meghalni balgaság, az örökkévalóságért élni és meghalni szentség. Ez utóbbi a Velem való örök egység feltétele! Az biztos, hogy szentnek nem születik senki! Szentté csak válni lehet! Az ára nem kevesebb, mint mindenkinek a saját élete. Ezt kérem mindenkitől, de semmilyen rendkívüliséget nem kérek senkitől! A szentté válás, vagyis a Hozzám tartozás egyetlen útja: szeresd az Istent az embereken keresztül! Így is mondhatnám: oszd szét az életedet a rászorulók között úgy, hogy ne légy bűnpártoló, és szent leszel! Oszd szét az idődet, a pénzedet, a szeretetedet, és ehhez a bölcsességet Én mindenkinek megadom, ha ezt az Én nevemben teszi. Élj másokért, és tiéd az örök élet koronája! Mt 25,35-36*,

A papok és a szerzetesek annyira szem előtt vannak, hogy így könnyebben felmérhető az életvitelük. Ezért könnyebben láthatók nemcsak hibáik, de erényeik is. Az erényes élet mindig követendő példa. Hát ezért is vannak többen a szentté avatottak között az ilyen személyek.

2. Aki újjászületett, az már többé nem fordul el Tőlem! Akkor sem, ha megtévesztik! Az újjászületettségnek pont az a lényege, hogy aki átéli a Velem való találkozásnak ezt a formáját, megérti, hogy egyedül Én, Jézus, vagyok az, aki képes vagyok őt megszabadítani, és életre vezetni. Nincs ember, aki miután ezt átélte, eldobja magától! Még akkor sincs, ha a Zsidókhoz írt levél 6,4-6. ennek lehetőségét nem zárja ki. Nincs ember, aki mérhetetlen szenvedések után találkozik az ABSZOLÚT JÓVAL, és erre nemet mond! A tékozló fiú példabeszéde erről is szól! Lk 15,11-32

3. A pokol elsősorban nem hely, hanem lelkiállapot. Csak másodsorban beszélhetünk - átvitt értelemben - helyről is, ugyanis a Mennyország, vagyis a szeretet világa, és a pokol, vagyis a szeretetlenség világa között nincs közvetlen átjárhatóság. A kapu ide is és oda is a földi világ. Itt van az a hely, ahol befogadhatsz Engem, és itt van az a hely, ahol megtagadhatsz Engem. Mivel minden rossz egy elrontott jó, és a rossz minden esetben a jó hiányát fogalmazza meg, ezért értelemszerű, hogy a hiányban nem lehet állandósulni! Nem, mert a hiányt ÉN, Jézus, nem akarom! Tudok róla, elviselem, de nem akarom! Ezért a hiány csak számotokra létezik, de mivel nem hiányra lettetek teremtve, ezért előbb-utóbb mindnyájan törekedni fogtok Felém, a Teljesség felé. Erről beszéltem, mikor azt mondtam, hogy „mindeneket Magamhoz vonzok Jn 12,32!”

4. A lelki fejlődésetek nemcsak abban van belerejtve, hogy Én, Jézus, az örök megbocsátás, megbocsátom a bűneiteket, hanem abban is, ha meglátjátok azt, amiben hibáztatok! E két tartalom elválaszthatatlan egymástól! Én csak azokat a bűnöket tudom megbocsátani, amelyekért bocsánatot kértek, vagyis megbántok. Ez azért van így, mert a bűnből kilépni csak belülről kifelé lehet. Aki nem lát rá cselekedetei következményére, attól ezt nem kérhetem számon. Mindenki csak azért felel, amit tud. A szeretet világa nem a jog világa, ahol az ismeret hiánya nem mentesít benneteket döntéseitek büntető következményeitől. A szeretet világában mindig a szándék a döntő, mert az minden esetben tudatosság következménye. Véletlenül nem lehet se jót, se rosszat tenni. Ez nem azt jelenti, hogy jó szándékú elhatározás nem sülhet ki rosszul, hanem azt, hogy mivel indulásában a meglátott jó lett megcélozva, ezért a tévedést a jó szándékú javára tudom fordítani. Ez jelenti azt, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik Róma 8,28*. A földi dimenzió utolsó átlépése a NAGY ÉS VÉGLEGES FELÉBREDÉS!