Főtisztelendő

A SZOLGÁLATBAN AZ IRÁNY A LEGFONTOSABB  1993. febr. 18. (csütörtök)

Kérdező: Mennyei Atyám! Ma van 4-ik napja, hogy das Geheimnis Mari­ens című könyv alapján elmélkedem.

Mária szolgálónak mondta magát, és élete leghőbb vágya az volt, hogy ennek megfeleljen. Hatalom, dicsőség? Ugyan!- Atyám! Hallgatni akarom Lelked hangját.

HANG:    Barátom! Igen. A barátság vagy azonosak között jön létre, vagy azonossá tesz. E folyamatban kétségtelenül a rangosabb vállalja a nagyobb munkát. Nyilván a rangosabb Én vagyok. Miben? A SZOLGÁLATBAN! Igen. Önellentmondásban lennék, ha nem így értékelném a szolgálatot, ha nem lennék a szolgálat Lelke.

Igen. Ti emberek, szemüvegben jártok. Magatok által elgondolt és csinált, tehát torzító szemüvegben. Bajaitok gyökere az, hogy a mulandó világban akartok jó helyet biztosítani magatoknak, s úgy gondoljátok, hogy ez akkor sikerül, ha egyre jobban megismeritek és meghódítjátok a mulandóságot. A világrekordok megközelítéséért és felülmúlásáért mennyi erkölcsi ronccsá lett emberi élet tesz tanúságot arról, hogy mindez csak hiúság és hiúságok hiúsága!

Barátom! Az IRÁNY a legfontosabb. Igen. Ami mulandó, annak felhasználása tesz tanúságot arról, hogy mennyire az IRÁNY a legfontosabb. A mulandóságot mulandóságra felhasználni, ez az em­ber alatti világ ösztönjátéka. Élni, hogy meghaljunk. Az ember szintjén ez abszurdum. Növény, állat ezt teszi, mert egy magasabb ELV szolgálatában állnak. Erre teremtődtek. De te?!

Halljad szavaimat, melyeket Ágoston által tettem ismertté: ’Magadnak teremtettél Uram, s nyugtalan a mi szívünk, míg Benned meg nem nyugszik!’ Hát erről van szó. Növény, állat, létével ezt mondja: Azért vagyok, hogy más föl- és elhasználjon. - Az ember ezt mondja: Mindent Isten tart létben szándéka szerint. Engem is. Mi hát a szándéka velem? -

Igen, ezt kell kérdezned. Válaszom: Engedned kell, hogy ne csak létben tartsalak, hanem azt is, hogy azonosulj tudatosan azzal a céllal, szándékkal, mely lényegében azonos Velem. Ez emberi nyelven: SZOLGÁLAT. -

Világodat jobban jellemzi az emberalatti élet szerepvállalása, s ezért válik gyakran és sok ember szemében megvetetté, nevetségessé, sőt üldözendővé, ha valaki kilóg a sorból, és szolgálni akar mindig, mindenkit, mindenütt! Mert Én magam sem ismerek feltételeket e tekintetben. Jókra, rosszakra fölkeltem Napomat, s igazaknak, hami­saknak egyaránt adok esőt.

Nem vagyok személyválogató. Még szerepeket kiosztó is csak bizonyos értelemben vagyok. Szerepeket is ti adtok egymásnak. Emiatt sokszor van irigység köztetek. Szerepek alatt itt a közéleti szerepekre gondolok, ahol a Tőlem mindenkinek felkínált szolgálat-szerep talán csak a nevében ismert, pl. miniszter. Tartalma éppen nem a szolgálat.”

Drága Lélek! Nekem is a szolgálat szerepét adtad. Mégis mindenki tisztelendőnek, sőt főtisztelendőnek szólít. Bár ez kellene, hogy szolgálatom elismerését jelentse, s gondolom sokan ezért is mondják, de hát lélektanilag szinte lehetetlen, hogy személyem magasztalását ne hallanám ki belőle. Gondolom, még a Szentatyát is, mikor szent atyának nevezik, ő tényleg azt hiszi, hogy ő szent atya. Ha nem így lenne, nem így neveztetné magát. -

Örülök, hogy barátaim, testvéreim engem csak bácsinak nevez­nek, és nem tisztelendőznek. Bár fejfámra is csak ezt írnák a nevem mellé!

Istenem! Tudom, hogy az önismeret nem elég a boldogsághoz. Nem elég, ha megelégszem azzal, hogy olyannak lássam magam, amilyennek Te látsz. Sokkal nagyobb szükségem van Isten-ismeretre, hogy olyanná lehessek, amilyenné Te látni szeretnél. Tudom azt is, hogy ennek immár kétezer éve semmi akadálya nincs, mivel aki Jézust látja, az az Atyát látja, aki Jézust ismeri, az az Atyát ismeri.

Jézusom! Számodra nyitott könyv volt a Szűzanya, s az ő számára pedig Te voltál kinyitható könyv. Ő sokat, szinte mindent Belőled olvasott ki. Tette, tehette azért, mert szolgálónak ismerte önmagát. Vagyis annak, aminek Te szeretted őt látni. - Gondolom, égi Anyánk nemcsak abban segít bennünket, hogy olyannak lássuk magunkat, amilyeneknek Te látsz minket, hanem abban is, hogy olyanná tudjunk válni, amilyenné Te szeretnéd. -

Jézusom! Neked otthonod volt Mária. Mindenkit otthonodnak akarsz tudni, otthonodnak akarsz ismerni. Mindenki annyiban a Tiéd, amennyiben otthonod. Nem lehet igazi otthonod az a hideg templom, ahová szentségi jelenléted miatt úgy érezzük, hogy mi eljöhetünk Hozzád, amikor akarunk, de Te nem jöhetsz hozzánk, amikor akarsz. Mi jöhetünk, mert te ezért vagy. De T nem jöhetsz, mert mi nagyon sok mindenért vagyunk amellett, és néha azért is, hogy Hozzád menjünk.

Jézusom! Ma a Te szentségi jelenlétednek van a napja. Ma megköszönöm, hogy Te jobban bízol bennem, mint én Tebenned, s mint én magamban. Köszönöm, hogy e bizalmad alapja saját szereteted erejének tökéletes ismerete, mert Magadra teremtettél mindannyiunkat, Uram, és nyugtalan a mi szívünk mindaddig, míg Benned meg nem nyugszik. 1 ~12

 

 

HOZZÁÁLLÁSUNK A PAPOKHOZ

Kérdező: Uram! Az egyik közösségben valaki anélkül, hogy a többiekkel előre megbeszélte volna, felkért egy papot, hogy látogassa meg e közösséget, s beszéljen nekik. Ez az illető úgy gondolja, hogy a római katolikus Egyházban nélkülözhetetlen a pap. Mikor intézkedését közölte a többiekkel, akkor egyik közösségi testvér méltatlankodott a pap meghívása miatt. Ezután arra kért engem, hogy kérdezzelek meg, mi a Te véleményed erről az esetről?

HANG: Véleményem a következő: Ha közösségetekbe valaki papot hív, az nem baj. Ne féljetek a papoktól! Bármilyenek is, rátették életüket valaha egy ügyre, melyet szentnek tartottak. Az egy más téma, hogy amire belülről rátették életüket, az egyre inkább úgy mutatkozik meg kívülről, hogy bizony a kettő nem fedi egymást. -

Kétségtelen, hogy sok pap nem akarja tudomásul venni, hogy álma és a valóság nagyon különböző, és ezért felülről, hatalmi, főtisztelendői szavakkal erőlteti másokra azt, amit belül már maga sem él, hogy tudniillik a szertartások - és most főleg a szentségek kiszolgáltatására gondolok - önmagukban magatartást formáló erők lennének.

Legtöbb pap úgy teszi önmaga számára elviselhetővé a főtisztelendő életet, hogy mindent, amit csak lehet - s végső soron mindent lehet - misztériumba burkol. -

Ne féljetek a papoktól! Amit mondanak, az titeket - akik ismeritek szavaimat, szándékomat - csak erősít. Ha szövegében felismertek Engem, akkor azért, ha nem, akkor meg azért.     

Formai hibákon se akadjatok fenn! Értem ezalatt, ha előre nem beszélte meg valaki a közösséggel, s úgy intézkedett. Szóvá kell tenni, hogy ez nem helyes, de nem szabad komoly problémát csinálni belőle. Végeredményben nem dolgoztak Ellenem. 1 ~32

 

      

Kérdező: Egy római katolikus kispap udvarolhat-e komoly szándékkal egy leánynak? Fölszentelt pap vállalhat-e házastársi kapcsolatot? Mindkét esetben az illetők meg akarnak maradni egyházi szolgálatukban.

HANG: Az a struktúra, melyben az említett egyházam jelenleg működik, nem ad lehetőséget arra, hogy valaki - akár fölszentelt, akár csak erre készül - házasként szolgáljon a feljebbvalója engedélyé­vel. Ezt nyilván te is tudod, és tudják mindazok, akik e témában érdekeltek. E téren minden próbálkozás kudarcra van ítélve. Nemcsak a főpapok részéről, de a hagyományos vallásosságot komoly lelkiismerettel követők részéről még jobban.

A főpapok azért nem csinálnak ma már ebből nagy ügyet, mert ma már nem jár az ilyen kapcsolat olyan anyagi, gazdasági hátrányokkal országotokban, mint korábban. Ezért a főpapok mindaddig szemet hunynak az ilyen esetek felett, míg nagyobb nyilvánosságot nem kap az eset. A nagyobb nyilvánosság azért jelent számukra is problémát, mert azok a laikusok, akik ilyesmin megbotránkoznak, hivatkozva erkölcsi érzékükre, lényegében ezek a laikusok tartják fenn anyagilag a nagy főpapi rezidenciákat csakúgy, mint a legkisebb plébániákat, fíliákat. Ezt a réteget tehát e struktúra fenntartói nem veszíthetik el, mert akkor e főurak mehetnének kapálni. Ez pedig, főleg már hatvan év után, nem rentábilis foglalkozás.

Én örömmel adom áldásom minden igazi szeretet-kapcsolatra, de ezzel az áldással sem változik meg a fenti képlet.

Újra kijelentem, amit már máskor is mondottam: Én több mint tíz éve senkit sem hívok országotokban papnak. Aki ma papnak megy, az nem azért megy, mert erre Én fölkértem. Azért megy, mert pszichikailag hangolt erre, és úgy gondolja, hogy e pályán kiélheti szíve-lelke ambícióit, s jót tehet azokkal, akik hinni fognak szavainak.

Amit Én kívánok, azt semmiféle intézményes egyházban nem bírják elviselni ma sokáig. Egy darabig igen, de egy nemzedéken át már nem. Egyetlen intézmény sem hisz abban, hogy úgy fönnmaradhatna, ha SORSOMAT minden tagja vállalná. Főleg a vezető réteg előtt ez teljes képtelenség, utópia. Pedig bizony nemcsak fönnmaradna, de akkor virágozna ki igazán.

Nem tudom megállni, hogy ne említsem meg azt a nagy katasztrófát, mely felé rohantok. A katasztrófa után igazolódni fog, hogy - legalább egy hosszabb időre,- az Én egyházam valóban szolgálókból fog állni, és nem uralkodókból.

A ti országotokban ma nem papokra, hanem Nekem elkötelezett családapákra és családanyákra van szükség. Nem szertartások, hanem magatartások vihetik csak előbbre életemet köztetek. Ott, ahol éltek, abban az országban és abban az egyházban kell megmutatnotok, hogy lehet közvetlen kapcsolatotok Velem, függetlenül attól, hogy erről másoknak, akármilyen hatalmasoknak, mi a véleményük. Meg kell tanulnotok mindenben alkalmazkodni a földi életben szükségszerűen kialakuló intézményekhez, mindenben, ami nem ellenkezik az igazságban megnyilvánuló szeretettel, és a szeretetben megnyilvánuló igazsággal. Mert Hozzám, mint ÚT-hoz Jn 14,6*, hűségesnek kell maradnotok a nem-ártás, megbocsátás és segítés szent háromságában Jn13,34*, annak ellenére, hogy ennek következménye olyan kicsiség, alulértékeltség, melyet méltán mondhattok méltánytalannak, olyan kiszolgáltatottság, mely biztonságát nem mulandó emberi ígéretekre alapozza, és olyan szegénység, mely azért tudja magát gazdagnak, mert mindig a szegényebbeket tartja szem előtt.

Ezt papként egyetlen intézményben sem lehet sokáig képviselni, mert az ilyen magatartás TÜKÖR, melyet valami formában óhatatlanul össze fognak törni azok, akik e tükörbe nem szeretnek belenézni.

Aki ma papnak megy, az ha akarja, ha nem, csupán már jelenlétével gátolja annak a lelki-szellemi fejlődésnek ütemét, melyet megszüntetni ugyan nem tud, de némileg még tartósíthat azoknak körében, akik nem vállalják, illetve vezetőik felelősségére hárítják lelkiismereti döntéseiket. Tehát azok körében, akik lelkileg infantilizáltak.

A Nap már lement a jelen egyházi struktúrák egéről, de sugaraiból maradt még vissza valami. A Nap pályáját szükségszerűen követik sugarai. Ne akarjátok e sugarakat az egyházi struktúrák egén konzerválni. Nem rögzíthetők azok. Ma sokkal többet használ az Én ügyemnek az, aki példás családi élettel vállalja sorsomat, mint az, aki felszentelt főtisztelendőségében megfellebbezhetetlen tekintéllyel mond ítéletet elevenek és holtak felett.

Nagyon szeretlek benneteket. Szeressétek egymást úgy, mint Én szeretlek titeket Jn 13;34*. Ezért árasztottam ki rátok Lelkemet. Belőlem, az ÉLŐ GYÖKÉRBŐL élő kövekként építse fel Lelkem általatok a régi Bábel ellenpólusát, melyben mindenki egyetlen nyelven, az Én szeretetem nyelvén ért és beszél, és ez az Én Titokzatos Testemnek nevezett isteni csoda ragyogja be az egész teremtett világot Atyám dicsőségére és mindannyitok boldogságára.

Aki ma országotokban papnak megy, az ezt inkább nehezíti, mint elősegíti. 4 ~339

 

 

Kérdező: Miért nem szeretnek engem az emberek? Hogyan lehetnék jobban Istennek tetsző? Gyermekeimért könyörgöm, hogy Téged válasszanak.

HANG: Tudom, hogy te a legjobbat akarod, s meg vagy győződve arról, hogy csak a tieid java áll előtted, mikor igazad mellett tanúságot teszel. Mivel Én szívedbe látok, ezért szívemre is ölellek, de a te problémád olyan válaszra késztet Engem, mely választ sokan fogják olvasni, s ezért Nekem olyan igazságokat kell leíratnom médiumommal, melyek neked is nagyon nagy csalódást fognak okozni.    Nagyon kérlek, ne borzadj meg azoktól a gondolatoktól, melyeket most közölni fogok veled. Ismétlem. Nagyon szeretlek. Semmiképpen sem ítéllek el. Látom jó szándékodat. De most kénytelen vagyok téged felhasználni arra, hogy mialatt mások szemét LÁTÓVÁ kell tennem, az alatt a te szemedről is meg kell próbálnom leoperálni a hályogot. Ez számodra fájdalmas műtét lesz. De gondolj arra, hogy minden egyes szót az a szeretet mondat Velem, mely itt és most kénytelen IGAZSÁGBAN megnyilvánulni. Kezdem hát az operációt.

Te nem azt az igazságot képviseled, mely azonos Velem. Te azt az igazságot képviseled, melyet vallási igazságnak neveznek. Számodra szinte megbotránkoztatónak hangzik, ha azt mondom, hogy Engem azért feszítettek keresztre, mert megállapították Rólam, és joggal állapították meg, hogy nem vagyok vallásos.

Az akkori vallási vezetők állítása szerint szinte minden vallási törvényt áthágtam. Nem tartottam meg az előírt böjtöket, megszegtem az Úr napjának előírásait, a tisztálkodási törvényeket, ezekhez még hozzájött, hogy utcanőkkel, vámosokkal, a nép söpredékeivel tartottam fenn kapcsola­tot. Még az egyházi adó megfizetéséből is bizonyos értelemben tréfát űztem. Közben még anyámat is bizonyos értelemben megtagadtam (Mt 12,48-49) ~ Mk 3,33* - Lk 8,21*, népem egyszerű polgárait pedig arra akartam rávenni, hogy szeressék a római megszálló katonákat, akik népünk legnagyobb ellenségei voltak. Sőt! Azt mondtam: „Inkább szeres­sétek ellenségeiteket Mt 5,44* - Lk 6,27* - Lk 6,35*!” De káromkodtam is az akkori egyházi vezetők szerint, mivel istenné tettem magamat, s Istent atyámnak mertem nevezni. Sőt, még azt is állítottam, hogy ez az Isten a ti Atyátok is! Ugyanakkor árulómat, aki Engem eladott, még barátai előtt sem lepleztem le, pedig a józan ész nyilván ezt kívánta volna.

Bizony Leányom! Te nem azt az igazságot képviseled, mely Velem azonos, hanem azt, mely Engem képes keresztre vinni bármikor, ha éppen hatalmi érdeke ezt kívánja. Te azt kívánod, hogy még gyermekeidet is ebben az irányban befolyásoljam. Vagyis hazudtoljam meg Önmagamat, s tegyek hitet egy olyan ocsmány hatalmi rendszer mellett, mely akár egy ateista uralkodó osztállyal is képes lepaktálva  Engem alku tárgyává tenni.

Pedig mindenki megtanulhatta az elmúlt évtizedekben, hogy egyházi iskolákban nem taníthatnak Engem, legfeljebb csak bizonyos szempontból Rólam, mert azt egyetlen egyházi vagy világi hatalom sem tudná elviselni. Egyetlen egyházi iskolában sem tanulhatják gyermekeid azt, hogy gyilkolni senkit és senkinek sem szabad, még a katonát sem, katonának!

Szerinted megengedett, sőt jó dolog, hogy még esküt is tetetnek gyermekeitekkel arra, hogy embert fognak ölni parancsra, ha akár állami, akár egyházi hatalmasságok hatalmi érdekei ezt kívánják.

Te ezt nagyon természetesnek és jónak gondolod, s csodálkozol, ha józan gondolkodású emberek ennek a fajta vallásosságnak hátat fordítanak. Csodálkozol, pedig nem ők járnak a kárhozat útján, hanem te.

Persze nem arról van szó, hogy elkárhozol, mivel hivatkozhatsz tudatlanságodra. De igenis szó van arról, hogy a te vallásosságodhoz Nekem semmi közöm sincs. Bár nagyon szeretlek, de boldogítani nem tudlak. Boldogítani csak azt tudom, aki úgy akar gondolkodni, mint Én gondolkodom.

Te megdöbbentél, mikor a HANGBAN olvastad a papokról és a papi hivatásról szóló szavaimat. Földi életemben sem találtam egyetlen papot sem, aki komolyan ki mert volna Mellettem állni. Halálom után aztán már voltak még a papok között is, akik többen megtértek. (ApCsel 6,7) De ehhez nekik akkor a vértanúságot kellett vállalniuk, és természetesen azt, hogy a hatalmasságok kiközösítik őket. Ma sincs kisebb ára a Mellettem kiállásnak.

Te a Hozzám tartozást valami szirupos, limonádés jámborkodás­nak véled, imádságok, litániák, szentmisék, szertartások kavalkádjában, elbódítóan szép dicshimnuszoknak fennkölt éneklésében, s eszed ágában sincs, hogy olyasmit gondolj erről, amit Én világosan kijelentet­tem: „Nem lehet különb a tanítvány mesterénél (Mt 10,24-25* ~ Lk 6,40 - Jn 13,16-17 ~ Jn 15,20*).” Eszedbe sincs, hogy gyermekedet börtönben akard látni, vagy megvetettnek, kicsúfoltnak, nincstelennek, mint amilyen Én voltam. Te úgy gondolod, hogy Belőlem elég volt EGY. Úgy  gondolod, hogy a papoknak nem az a feladatuk, hogy példámat kövessék, és sorsomat vállalják, hanem az, hogy minden különösebb anyagi gond nélkül élvezzék, az Én halálomra keresztáldozatomra hivatkozva élvezzék a főtisztelendőség­gel, biztonságos földi jóléttel járó kegyes, kegyelmi életet.

Drága Leányom! Ha te ismernél Engem, akkor olyan lenne életszemléleted, hogy környezeted tisztelettel beszélne rólad, és példaképnek tekintenének még akkor is, ha nem értenének egyet veled egészen. De amíg neked olyan egyházi személyek a példaképeid, akiknek sem családjuk, sem komoly munkaviszonyuk nincs, de ugyanakkor jól élnek, vagyis olyan példaképed van, mely csak becstelennek minősíthető, s ilyen életformát kívánsz gyermekednek is,  addig ne kívánd, hogy Tőlem támogatást kapsz e példaképed szalonképessé tételére.

Drága Leányom! Nagyon szeretlek, nagyon sajnállak. Pontosan úgy imádkozom érted, mint imádkoztam a kereszten azokért, akik Engem meggyalázva megöltek. Imám tehát így hangzik érted: „ Atyám! Bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik (Lk 23,34*).  6 ~437

 

 

Kérdező:  2. Helyes-e a kézbe áldoztatás?

HANG: 2. A kézből áldoztatás sokkal méltóbb felnőtt emberekhez, mint a szájba áldoztatás. Tanítványaim el sem tudták volna képzelni, hogy szájukba és nem kezükbe adom Magamat, amikor az UTOLSÓ VACSORÁN megáldoztattam őket!

A kézbe áldoztatás valamit képes lefaragni abból a hatalmi, magukat kiváltságosoknak képzelő, túltengő és helytelen öntudatból, mely annyira jellemzi egyházam hierarchikus arculatát.

Drága Gyermekem! Én nem rendeltem és nem is fogadok el alá- és fölérendeltséget ember és ember között. Ti mindannyian testvérei vagytok egymásnak. Ezt hirdettem, és ezt képviselem ma is. Nincs olyan, hogy Rám hivatkozással igényelhetné valaki magának azt, hogy ő tisztelendő vagy főtisztelendő, vagy még főbbtisztelendő, stb (Mt 23,8). Ezeket ti találtátok ki, és hidd el, nem alázat sugallta ezt nektek! 13 ~1174

 

 

Kérdező:  2.  Az egyházakról miért negatív a HANG véleménye?

HANG: 2. Nekem nem az egyházakról van rossz véleményem, hanem arról a hatalomról, amely szinte minden egyházba beépült, s amely hatalom pontosan ellentéte annak a szolgálatnak, amire Én benneteket tanítottalak.

Bizony, drága Gyermekem, minden egyházba súlyosan gonosz erők épülnek be a hatalom gyakorlása által. Én egyetlen hatalmat ismertem és ajánlottam, a SZERETET HATALMÁT! Ember és ember között alá- és fölérendelést csak annyiban ismerek el, amennyiben valaki úgy akar első lenni, hogy az utolsó, a szolga-, a rabszolga-szerep vállalását tűzi ki célul magának. (Mt 20,27* ~ Mk 10,44* ~ Mk 9,35*)

Azt mondtam, hogy ti emberek egymásnak testvérei vagytok! Az a rangkórság, amely minden hivatalos, intézményesült egyházat jellemez, bizony nem Tőlem van. Ha hiszitek, ha nem, ha tetszik nektek, ha nem, ezzel bizony maga a Sátán épült be az egyházakba!

Hierarchia = szent uralom. Ez fából vaskarika, mert a szentség ott kezdődik, mikor valaki nem uralkodni akar, hanem szolgálni! Éppen tanítványaim lábát mostam, amikor ezt mondtam: „Példát adtam nektek (Jn 13,15)!”

Üdvösségre nem az egyházak vezetnek benneteket, hanem Én!

Jól tudom, hogy a Földön is rendnek kell lennie! Intézményre tehát szükség van. De ha egy intézményt az uralkodás jellemez, és nem a szolgáló szeretet, akkor attól Én elhatárolom magamat!

Ma például nem papokra van szüksége a világnak, hanem szerető szívű emberekre! Az egyházak urai a mindenkori háborúkban igyekeztek az erősek oldalán menetelni, és szó sem lehetett arról, hogy hirdessék tanításom lényegéhez tartozó kijelentésemet, amely így hangzik: „Inkább szeressétek ellenségeiteket” (Mt 5,44* - Lk 6,27* - Lk 6,35)! A történelemben a vallásháborúk voltak, és jelenleg is azok a legbor­zalmasabb háborúk.

Drága Gyermekem! A vallásosság ördöge a legördögibb ördög! Az első testvérgyilkosság is oltárvita következménye volt! Káin ezért ölte meg Ábelt!

Légy hát óvatos, ha védőbeszédet akarsz tartani az egyházakban maguknak kis rizikóval nagy jólétet és tekintélyt biztosító főtisztelendők mellett! 13 ~1206

 

 

Kérdező: 2. Felkértek, hogy járjak hitoktatói tanfolyamra. Jónak tartja ezt a HANG? Van tévedés a hivatalos katolikus tanításban?

HANG: 2. Hitoktatói tanfolyamra csak az járjon, akinek e téren nincs kérdőjel a lelkében. Akinek van, mint neked, az ne járjon! Ilyen döntést nem szabad bizonytalan lelkiismerettel tenni! Tőlem ne várd, hogy e téren eloszlassam benned a bizonytalanságot!

Minden egyházban sok tévedés van. Ahol emberek képviselnek valamit, ott ez bizony előfordul. Most nem csupán olyan tévedésre gondolok, hogy különböző cafrangokat osztogatnak egymásnak a főtisztelendő hatalmasságok. Ezekhez Nekem semmi közöm nincs. Olyanokra is, mint a tévedhetetlenség helytelen használata, a Mária-jelenések részbeni elszabotálása, részbeni eltúlzása, a szentségi szertartások objektív hatásának elvárása, ellentétben a gyakorlatban megmutatkozó valósággal, az ellenségszeretet elhallgatása, a fegyverek, zászlók, soviniszta jelvények, stb. megáldása, és még sorolhatnám a különböző szentelmények használatának babonás eltűrését, sőt szorgalmazását! (Pl. A papokat gazdagító házszentelések favorizálását.) 15 ~1392

 

 

Kérdező: HOL AZ IGAZSÁG?

A sok információ közül melyik az igaz és melyik a hamis?

HANG: „Kedves Barátaim!

Mérhetetlen sok információ árasztja el ma tudatotokat a tekin­tetben, hogy honnan jöttetek, miért jöttetek, hová tartotok. A médiák és a különböző előadók szinte versengenek azért, hogy minél érdekesebben tálalják elétek a honnan, miért, hová kérdésekre adott válaszokat. Ugyancsak kapkodhatjátok a fejeteket, ha mindenre reagálni akartok, ha mindent fel akartok mérni, be akartok fogadni.

De ne gondoljátok, hogy ez most van először így az emberiség történetében. Ó nem! Pilátus, aki előtt álltam, s bejelentettem, hogy tanúságot jöttem tenni az igazságról, azért kérdezte szkeptikusan: „Mi az igazság?”, mert akkoriban is sok filozófus, értelmiségi tette pontosan azt, amit most a médiák, a jelenlegi szónokok, előadók. Mindegyik arról beszélt, hogy ő az igazság bajnoka, és aki reá hallgat, az átveheti tőle, és lenyelheti általa a bölcsek kövét.

Nincs új a Nap alatt. Csak a ruhák, az öltönyök változnak. Az ember marad ugyanaz, csak egy kicsit bonyolultabb környezetben érezheti magát, mint voltak ősei. Ennek oka ma is az ember gondolkodásmódja.

Azok a találmányok, amelyek egyre több embert tesznek feleslegessé a gazdasági termelésben, lehetővé teszik azt is, hogy egyre többen akarják magukat tökéletesíteni az egymást becsapásban. Ez vezet szükségszerűen az egyre komplikáltabb élethez. A komputerek és az általuk vezérelt gépek, robotok előnyerői lettek a mulandó életnek, és ezeknek szolgálatában áll az ember! Ott lett szolgává, rabszolgává, ahol úrrá akarta tenni őt az Isten!

Ebből az ördögi körből csak ott és úgy van kiút, ahol az emberek ráébredve istengyermeki méltóságukra, a szeretetszolgálat vállalásával egyidejűleg uraivá válnak az ember alatti világnak, és egyszerűségükkel kezdik felszámolni a már szinte átláthatatlan komplikáltságot, tehát egyre értelmesebb élet magvait hintik el! Ez az elvi alapja Isten országának, a szeretet-közösségeknek a Földön.

Eljöttem közétek. Eljöttem, hogy tanúságot tegyek az igazságról. E tekintetben Köztem és a régi és mostani bölcsek között a nagy különbség az, hogy a bölcsek fölfedeznek bölcsességeket, Én pedig elhoztam nektek, vagy inkább így mondom: Velem elérkezett hozzátok az a bölcsesség, mely által képesek vagytok rátalálni életetek értelmére, tehát arra, hogy honnan, miért, hová?! Aki befogad Engem, az befogadja az Én békémet, amely elválaszthatatlan útitársa lesz annak, akiben működhetem, akiben kifejthetem az ÖRÖK SZERETET földi mását!

Eljöttem hát közétek, hogy le tudjátok nyelni a bölcsek kövét, vagyis be tudjatok fogadni magatokba Engem. E lenyelés a szó legszorosabb értelmében megvalósul akkor, amikor az utolsó vacsora emlékezetére magatokba fogadtok Engem. Természetesen itt sincs szó automatikáról. Az ételt sem elég lenyelni! Rá kell álljon szervezetetek, hogy a bevett étel életté váljék bennetek. Ha ez megvan, akkor e táplálkozásnak egészség a következménye. Egészség a félséggel szem­ben! A rezonancia törvényét be kell tartani!

Aki úgy fogad be Engem kenyér színe alatt, hogy szellemi, lelki igénye, akkor szervezete által életté válhatok benne, az egészséges lesz, mivel megszűnik benne minden félelem! Azért szűnik meg, mert aki hiszi, hogy Engem fogadott be, annak tudnia kell, hogy nagyobb AZ, aki benne van, mint aki kívüle van (János első levele 4;4)!

Az igazság megszabadít titeket (Jn 8;32)! Pontosan ez a megszabadító igazság vagyok Én! Nevem azért megszabadító, lényem azért igazság, mert mindannyian arra vagytok teremtve, ezért jöttetek le a Földre, hogy igent mondjatok a Bennem megjelent erkölcsi igazságra, vagyis arra, hogy nem elég tudnotok azt, hogy igazságra vagytok teremtve! Tudnotok kell azt is, hogy ezt az erkölcsi igazságot hogyan kell megélnetek. Ezt Nélkülem soha senki nem találhatta ki, mert mindannyian olyan megterhelt önzéssel jöttetek le a Földre, hogy még  a legbölcsebbek is csupán felfedezhettek valamit abból, ami Én vagyok, de nem élhettek le Engem előttetek, javatokra. Ezt egyedül Én voltam képes megtenni. Ezért telt be Velem az idő, ezért érkezett el Velem az Isten Országa, ezért mondhattam, hogy maga az életem a tanúság az igazságról, ezért maradtam itt közöttetek étel formájában is, és ezért mondhattam azt, hogy amikor eljön a Vigasztaló, tehát a Lélek, a Szentszellem, Ő az Enyémből veszi azt, amit napra készen átadhat nektek!

Értsétek meg tehát, értetek jöttem le a Földre! Irántatok való szeretetem ezt mondta: Kerül amibe kerül, lehetővé teszem számukra azt, amire teremtődtek. Egyszer volt egy lehetőségük. Azt elrontották. Általam állapotszerű lehetőséget kapnak arra,  hogy megtalálják Bennem boldogságukat!

Csak az talál rá az IGAZSÁGRA, aki RÁM talál. Egyedül Én vagyok az AJTÓ! Senki nem jut az Atyához, csak Énáltalam!

Ha aztán valaki RÁM talált, akkor Tőlem elindulva találkozhat olyan részigazságokkal, amelyeket már tud HOZZÁM igazítani. De fordítva nem megy! Nem az igazságkeresők találnak Rám, hanem az Engem keresők találnak az IGAZSÁGRA! Engem pedig az keres, aki engedi, igényli, hogy Én keressem és találjam meg őt! Tehát nyitott abban az irányban, amelyet szíve szeretete, tehát a két főparancs tartalma felkínál számára. Mt 22,37 ~ (Mt 22,39* - Mk 12,31* - Jn 13;34*)

Csak akkor jársz helyes úton, csak akkor kerülöd ki a földi élet tévútjait, ha ez a mottód: Jézus van, Jézus létezik, Jézussal lehet találkozni, Jézussal akarok találkozni, tudni fogom, hogy Vele találkozom, amikor Vele találkozom, és nem hamis Krisztusokkal, mert olyan nyitottságot teremt bennem a Vele való találkozás az egyre jobb irányában, amely teremtő erőt ad át arra, hogy soha senkinek ne ártsak, hogy mindig mindenkinek megbocsássak, és segítsek ott, ahol segíthetek!

Jöjjetek HOZZÁM mindnyájan (Mt 11;28)! Erre kértem és kérek ma is mindenkit! Ne keress magadnak kifogásokat! Ne mondd, hogy nem érsz erre rá! Nincs annál fontosabb életedben, mint az, hogy Velem találkozz már földi életedben. Boldog és örök élete csak annak lesz, aki már itt a Földön találkozott Velem! A halál semminek sem kezdete, hanem folytatása valaminek! Folytatása annak az iránynak, amelyet földi éltedben vállaltál! Vagyis hogy befelé vagy kifelé indulva akartad megtalálni boldogságodat. Aki kifelé indult, és ebben merevült meg, az a halálban a külső sötétség birodalmában találja magát. Aki befelé indult, és ebben az irányban maradt hűséges, az a tükör által homályban látás világából eljut az élet világosságába, a világosság életébe!

A múlt kísért benneteket abban a nosztalgiában, amely azt akarja elhitetni veletek, hogy ne akarjatok okosabbak lenni a papoknál.

Valamikor azt mondottam, hogyha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudókét, és természetesen a papokét is, nem mehettek be a mennyek országába (Mt 5;20)! E kijelentésem ma is érvényes.

Most nagyon vastagon fogalmazok: Akik a legjobban ellene dolgoznak az Én Egyházamban szándékomnak, azok a hatalmukat mindenek felett féltő főpapok, püspökök, tehát az egész hierarchia! Ők legkevésbé segítik Egyházam lelki fejlődését! Természetesen élükön a magát egyedül és kizárólag, „hivatalból” a csalhatatlanság karizmájával ellátott földi helytartómnak tudva, mondva, a római pápával! Ne csodálkozz ezen. Amikor Pétert pápává választottam, ő azonnal csalhatatlannak gondolta magát. Igazolta azzal, hogy azonnal felülbírált Engem. Én, Jézus, kénytelen voltam ördögűzést végezni ezért rajta (Mt 16;18-23)! 

Az, hogy ezek az urak Egyházam fejlődésének kerékkötői, akkor is igaz, ha tele vannak jó szándékkal, és tudatlanságukban mentesülnek a személyi felelősség alól! Olyasmit akarnak konzerválni, aminek lényegéhez tartozik az állandó megújulás. Csak azt hangoztatják, hogy kellenek az engedelmesek, hogy álljon a világ, s hallani sem akarnak arról, hogy ezáltal a fejlődés kerékkötői. Azért hangoztatják annyira az engedelmességet, mert létérdekük, hogy legyenek olyanok, akik fölött feltétlenül uralkodhatnak! (Az igazsághoz tartozik az, hogy a történelemben a főpapok között volt egy-két kivétel, akik igyekeztek Hozzám, Jézushoz, igazítani rendeleteiket. Ezek halála után óriási erőfeszítések történtek, hogy nemcsak egykori rendeleteik, de még létük is kiiktatódjék az emberek tudatából).

Amint megszűnne a katonaság, ha csak katonatisztekből állna a hadsereg, úgy megszűnne a hierarchia is, ha az Egyház csak főpapokból állna. A hierarchiának tehát létérdeke, hogy legyenek olyanok, akik úgy gondolják, hozzájuk nem, csak főnökeikhez szólhat az ő érdekükben is a jó Isten! Hozzájuk csak akkor szólhat a Jóisten, ha előbb engedélyt kér és kap a hierarchiától. Újra mondom: Az uralkodással a sátán épült be egyházamba!

Egyházamban semmi közöm ahhoz, aminek uralkodás íze, szaga van! Egyházamba beletartoznak a püspökök és a pápa is, de a legkevésbé segítik Egyházamban az Én életem megvalósulását!

Gondoljátok csak meg! Amikor egy főpap megjelenik valahol, hogy kiszolgáltassa a bérmálás szentségét, tehát közölje a Szentlelket. Mi történik ott? Mihelyt ez megtörtént, legkevesebb kilencven százaléka a megbérmáltaknak már feléje sem néz a templomnak, és az Én szentségi jelenlétemnek! S mindennek ellenére, még véletlenül sem jut eszükbe, hogy hátha nem is a Szentlelket közvetítették?! Ha valaki kezd gondolkodni, akkor arra a következtetésre jut, hogy vagy nem ösztönöz a Szentlélek a szentmisére járásra, vagy nem a Szentlelket kapták a bérmálkozáskor a megbérmáltak.

Gondoljátok csak  meg! Ha egy rendszer vagy személy csalhatatlannak tudja magát, akkor az már eleve, hivatalból párbeszédképtelen, elhatárolja magát a tanulástól, mivel értelmetlen számára ez, ha egyszer csalhatatlan. Nem vonható felelősségre sem, tehát nyugodtan felelőtlen­kedhet, mivel ő csalhatatlan. Egyházam hatalmasai ilyennek tudják magukat! Még soha nem fordult elő, hogy bűnbánatot tartottak volna olyan értelemben, hogy lemondtak volna a csalhatatlansági elképzelésekről, uralkodási ambícióikról! Legjobb esetben az fordulhat elő, hogy valamelyik főpap egy-két évszázad elteltével bevallja, hogy egyik elődje olykor nem az evangélium szellemében járt el. Olyan nem történhet, hogy esetleg ő olykor nem az evangélium szellemében járna el. Talán majd pár száz év múlva sülhet csak ki e turpisság.

Amikor emberként jártam közöttetek, akkor ennek a társaságnak ezt mondtam: „Ti az ördög atyától valók vagytok Jn 8 - 44*!” Ez áll ma is! Mindaz, aki Elém helyez bármilyen intézményt, az nem Tőlem van! Az pedig kifejezetten sátáni propaganda, hogy éppen uralkodás által akar valaki Nekem életteret biztosítani. Nekem az biztosítja az életteret, ha engednek Engem szabadon működni bennetek, és nem az, ha felülről, a hatalmasok által kiötölt törvényekkel, rendeltekkel akarják Nekem előírni, hogy hogyan és miképpen működjem, hogy ők áldásukat adhassák a kedves, engedelmes, a józan gondolkodásról lemondó hívekre!

Mindaz uralkodni akar Rajtam, aki azt mondja, hogy úgy szolgál Engem, hogy csak rajta keresztül nyilvánulhatok meg csalhatatlanul. Az kifejezetten egy ördögi trükk, hogy pontosan ezáltal szolgál Engem. Engem csak az szolgál, aki minden körülmény között lemond az uralkodásról, tehát nem ő szab feltételt a szolgálat vonalán Nekem, hanem engedi, hogy ezt Lelkem végezze el mindenkiben! Nem az engedelmeskedtetés, nem a minősítés, hanem az ÉRVELÉS által!

Ha pedig valaki azzal érvel, hogy ez egyértelmű szubjektívizmus, annak kijelentem, hogy csak szubjektív mennyország van, csak szubjektív Isten van számotokra! Pontosan ezért igaz az, hogy e szó:  Isten, nem tulajdonfőnév, mivel ahány ember, annyi istenkép!  Kérdésben csak azt lehet feltenni, hogy ez a szubjektív Isten azonos-e az Én szubjektív Istenemmel, vagy sem?! Az Én lábmosó istenképem szöges ellentétben áll a hierarchia által képviselt fejmosó, minősítgető, kiközösítéseket alkalmazó, önmagát mindig az első helyre föltoló viselkedési formával! Gondoljátok meg, miképpen osztogatják e hatalmasok egymásnak a különböző rangokat, címeket, s a kényelmes földi életet biztosító, kevés munkával nagy gazdagságot felkínált plébániákat, állásokat! Gondoljátok meg, hogyan erőltetik rátok saját embereik tiszteletét a különböző tisztelendő és főtisztelendő, stb. megszólításokkal!

Ó drága gyermekeim! Vak vezetőitek olyan világtalan világba vezettek benneteket, melyben a sötétséget kell fénynek nevezni, az értelem fényét el kell oltani, ahol a becsület és a tisztesség a protekciónak a függvénye!

De bízzatok! Igaz, hogy nem lehet sorsotok különb az Én sorsomnál, de nem a földi életé az utolsó szó! A versenyzőknek nem a fogadók osztják ki az érmeket. Ha pedig a fogadók teret adnak a megtévesztés szellemének, akkor biztos, hogy legtöbben közülük VESZTES­KÉNT hagyják el a pályát! Ez történik az Én Egyházam küzdőterén! A díjkiosztó Én vagyok, s a nagy tömeg pedig, ha nem vállalja az Általam megkívánt gondolkodás-átalakítást, akkor a megtévesztés szellemére hallgatva voksát azokra teszi, akik a földi életben az első helyek megszerzésén fáradoztak, s akik a díjkiosztáskor még csak dobogó-közelbe sem kerülhetnek!

Az Én lelkem a szabadság lelke (2Korintusi levél 3;17)!

Újra mondom: Bízzatok! Ha szívetekkel Hozzám tartoztok, akkor az Egyházamba beépült sátáni hierarchia sem árthat nektek! Csak maguknak árthatnak! Ti mindenképpen csak nyerhettek! Ez a MEGVÁLTÁS! Az a MEGVÁLTOTT, aki a szív szemével rálát arra, hogy ő csak jól járhat, ha Isten gyermekének tudhatja magát. Az a MEGVÁLTOTT, aki egyre jobban megéli azt, hogy többet ér a verebeknél! Ezt most hitben kell hordanotok. El kell hinnetek, hogy Én legyőztem a világot Jn 16,33*. Tudom, nem könnyű ez. Nem könnyű hinni egy kereszten vergődő, haldokló embernek akkor sem, ha ő Isten Fiának mondja magát!

Még föltámadásom tudata sem elég arra, hogy elérjétek azt a lehető legnagyobb boldogságot a Földön, amit szívbékének lehet nevezni. Szükséges a Velem való kapcsolat MEGTAPASZTALÁSA! Amint szükséges volt az mindenkor a mindenkori tanítványaimnak. Engem megtapasztalás nélkül, nem lehet tanúskodni Rólam. A főpapok ezért nem tudnak Rólam tanúskodni, mert nem Engem, hanem egy hatalmi szervezetet tapasztaltak meg, s így csak arról, annak dicsőségéről tudnak tanúskodni. De enyéimnek tudniuk kell, hogy a mulandó dicsőség akkor is mulandó dicsőség, ha azt pápai tiarával a fején képviseli valaki. Nagyon a feledés homályába süllyedt egyik gyermekemnek az a jelképes cselekedete, amikor szegényes köpenyét terítette rá az egyik haldokló főpap vacogó testére!

Én, Jézus, csak az alázatos lelkeket tudom szívemre ölelni. Azt tudnotok kell, hogy nem az az alázatos, akik gyakran köpködi magát, hanem az, aki a meglátott jóért minden gyalázatot vállal, s közben mindig nyitott a jobb irányában. De ez a bizonyos jobb, nem valami parancs által születik, hanem érvek alapján.

Megáldalak benneteket, hogy az Általam, Jézus által, elmondott és bemutatott szeretetet mindig igazságban, és az igazságot pedig mindig szeretetben tudjátok megélni és továbbadni. 35 ~3682

 

 

Kérdező: HÁLA A MEGSZÓLÍTÁSÉRT!

Hálát adok a „Drága Gyermekem” megszólításért!

HANG: „Most is így kezdem: ”

Nem azért kezdem így, hogy valami szirupos kedveskedést fejezzek ki e megszólítás által, hanem azért, mert ez így van!

Te drága gyermekem vagy, mióta létezel. Tereád aztán nagyon igaz az az állításom, hogy egyetlenem vagy!

Igaz, mindenki elmondhatná ezt magáról, de nem mondja! Amint apostolaim közül csak János tette hozzá nevéhez mindig: „akit Jézus szeretett”, pedig mindegyiket szívem teljes szeretetével szerettem, de csak Jánosnak volt szívében az az érzékeny antenna, amellyel szeretetemet jobban tudta fogni, mint a többiek, úgy te is egy olyan érzékenységet hordasz szívedben, amely képessé tesz téged arra, hogy felfogj valamit abból a valóságból, hogy mennyire szeretlek téged, mennyire valóban az egyetlenem vagy, mennyire fontos vagy nekem!

Főleg a papok között vannak olyanok, akik helytelenítik a „drága gyermekem” megszólítást. Ennek lélektani gyökere az, hogy az emberek részéről őket ért megtisztelő „főtisztelendő” megszólítást annyira komolyan veszik, hogy ez elhomályosítja bennük az istengyermekség szentségét. Bizony igaz az, hogy nemcsak az, aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, hanem az is, aki - szinte mindenkor érdemtelenül - a fölmagasztalást elfogadja az emberektől, nagyon nyomorúságosnak fogja érezni magát mennyei Atyám előtt!

Örülök szíved érzékenységének. Hidd el, örömöm vagy Nekem, a te Jézusodnak. Hidd el, valóban isten édes gyermeke vagy, és az is maradsz örökre! 36 ~3756

 

 

*****************************************************************************

főtisztelendő: 1 ~12, 1 ~32, 4 ~339, 6 ~437, 13 ~1206, 13 ~1174, 15 ~1392, 35 ~3682, 36 ~3756.