Neveletlen

Kérdező:  Mondj néhány konkrét tanácsot a gyermeknevelésről! 2-7 évesekről. 4 vagy 6, illetve nagyobb létszámú gyermek jó egy óvodai csoportban? Legyenek-e együtt a kicsik a nagyokkal?

HANG: Egy gyermeket nemcsak nevelni, de idomítani is kell. Segíteni kell őket arra, hogy mielőbb kiépüljenek bennük azok az egészséges gátlások, melyek által felismerhetik tevékenységük lehetőségeinek határait. Nagyon helytelen pedagógiai elv az, hogy nem szabad a gyermeket bántani. Aki ezt képviseli, az kikapcsolja értelmes eszét a szeretetéből.  Az a szeretet, mely szabadjára engedi az éretlen gyermek felelőtlen viselkedését, az nagyon rosszul szereti gyermekét. Nem is volna szabad az ilyen magatartást szeretésnek nevezni, mert nem is az.

Minden korosztálynak és minden gyermeknek megvannak a maguk szabadság-korlátai. Nem szabad engedni ezeket büntetlenül átlépni. Hol van a határ? Ezt minden gyermeknél az értelmi szint mondja meg. Értelmesebb gyermeknek nagyobb a felelőssége, vagy inkább így mondom, hamarább kell felelősséget éreznie, mint annak, akinek kisebb az értelmi fejlettsége. Vagyis hamarább kell felelősségre vonni.  Ez persze nem azt jelenti, hogy az értelmesebbnek hamarább kijár a büntetés, mint a nem értelmesnek, hanem azt, hogy a kevésbé értelmes esetében a gyermek-vigyázónak jár ki ugyanakkor a büntetés, mint mikor az értelmes gyermeknek.

Igen. Az idomítás fájdalmát, ha nem szenvedi el a gyermek, akkor majd el fogja szenvedni felnőtt korában, de sokkal keservesebben. Úgy van ezzel is, mint a különböző betegségekkel. Egy gyermek könnyebben átvészeli a legtöbb betegséget, mint egy felnőtt. Buta beszéd, hogy óvjuk a gyermeket a fájdalmaktól. Igenis csak fájdalom-átéléssel nevelhető rá kivétel nélkül minden gyermek arra, hogy felismerje, hol van szabadságának határa, és hol kezdődik a másik ember szabadsága. Korotokban éppen azok a gyermekek válnak randalírozó huligánokká tömegesen, akiknek gyermekkorukban minden meg volt engedve, akik nem tanulták meg, hogy hol ér véget szabadságuk határa. Ezek a gyermekek a neveletlenek. Jaj annak a társadalomnak, ahol olyanok kerülnek túlsúlyba, akiket gyermekkorukban óvtak a fenyítéstől! És jaj azoknak az öregeknek, akiknek hátán csattan az ilyen fiatalok helytelen nevelésének következménye. 3 ~220

 

 

Kérdező: Gyermekem rossz társaságba keveredett. Nem is tudjuk, mi van vele. Kérjük a HANG segítségét.

HANG: Gyermekem! Teljesen megértem, hogy mint szülő, azt tartod legfontosabbnak, hogy gyermekedet megtaláld. Valamikor Én is pár napra elvesztem, s Anyám bánkódva keresett. Magatartását nem helyeseltem, bár megértettem.

Ne gondold, hogy gyermeked mostani elveszése és az akkori enyém között lényegi különbség van. Nincs. Ne hidd, hogy akkor Én jobb társaságban voltam, mint most a te gyermeked. Nem bizony. Azok, és azok későbbi utódai feszíttettek Engem később keresztre. Az persze kétségtelen, hogy az Én szándékom és a te gyermeked szándékvilága között ég és föld különbség van. De erről sem ti, sem ő nem nagyon tehet. Amennyiben tehettek, annyiban meg is adjátok az árát.

Mint tudjátok, Én nem vagyok rendőrség, így a számotokra annyira fontos megkeresésben nem segíthetek. De azt meg kell mondanom nektek, hogy semmit sem old meg az, ha megtaláljátok őt. Nektek is, neki is ez csupán körülményváltozást jelenthet. A körülmény-változás pedig nem lényegi változás. Egy szülőnek tudnia kell, hogy nem ő választotta gyermekét, hanem a gyermeke őt. Csak az a szülő találja meg gyermekeivel kapcsolatban szíve békéjét, aki úgy képes gyermekével kapcsolatos megkötözöttségét felszámolni, hogy bűnrészességet sem vállal vele. Senkinek sem lehet erkölcsi nevelést adni. Vagy önmagát neveli valaki, vagy neveletlen marad erkölcsileg. Csak illemszabályok adhatók át apáról fiúra, illetve tanítótól tanítványnak.  Amint lehet felszínesen egy sebet eltakarni, de az a seb tovább roncsolja az egész testet, éppen így lehet a külső körülmények által felkínált lehetőségeket, melyek külsőleg is látható rossz irányba mutatnak, csökkenteni, de ezzel semmi sem oldódik meg. Ha visszagondoltok eddigi magatartásotokra gyermeketekkel kapcsolatban, s ebben vádol benneteket a lelkiismeret, hát azt meg kell bánni, s Én újra békét teremtek szívetekben.

Tehát nem feleltek gyermeketek erkölcsi magatartásáért, csak önmagatokért. Gyermeketeknek is, mint mindenkinek, saját keserves tapasztalata alapján kell megtanulnia, hogy számára mi boldogító és mi csupán önámítás.

Az természetes, hogy fáj nektek az, amit gyermeketek elkövetett. Ez Nekem is fáj. Sőt a ti fájdalmatok részben az Én fájdalmam bennetek. Azért mondom, hogy részben, mert a ti fájdalmatokat növeli megkötözöttségetek, s az a helytelen szemlélet, hogy ti is felelősek vagytok érte. E fájdalmat Én csökkenteni nem tudom. Ennek kezelése a ti kezetekben van.  Az biztos, hogy az Én fájdalmam bennetek számotokra kitüntetés is, záloga annak, hogy örömömnek is várományosai vagytok.

Ott vagyok gyermeketek mellett! Várom, mikor segíthetek neki, mikor részesíthetem őt erőmben, békémben. Bízzatok Bennem! 4 ~330

 

 

         KÖZÖS LELKI ÖRÖKSÉGÜNK,

hogy minden bajunkra, nehézségeinkre megkeressük, és általában meg is találjuk a megfelelő bűnbakot. Ez legtöbbször a házastárs, a gyerek, az unoka, a szomszéd, a rokon, de lehet az önkormányzat, a rendszer, és még sorolhatnám, a pap, az orvos, a polgármester, az iskolaigazgató, a tanár, sőt nem ritkán még a Jóisten is!

E leleményes­ségünknek egyszerű magyarázata az, hogy nem hiszünk a fatalizmusban. Nem hiszünk abban, hogy szükségszerű bajba kerülnünk. Nem hiszünk abban, hogy nem valaki vagy valakik okai bajainknak. Nem hisszük, mert tudjuk, hogy mi magunk is olyanok vagyunk, hogy tudunk bajt okozni másoknak - bár általában nem szoktunk -, de ahogy magunkat ismerjük, meg tudnánk csinálni, és azt is, hogy ne okozzunk másoknak bajt. Így hát a mi bajainknak is vannak okozói. Vannak, akik véleményünk szerint szinte akkor érzik jól magukat, ha feszültségeket idéznek elő életünkben. Mi pedig nem győzzük e feszültségeket feloldani, csökkenteni, elkerülni.

Általában tudunk róla, hogy már vagy kétezer éve eljött közénk az Isten Fia, és sokszor hallottuk már, hogy Ő mindent megoldott, csak ezt el kell hinnünk. De hát nem tudjuk elhinni. Nem tudjuk elhinni, hogy világunk történelmében elég lenne az, hogy egyetlen valaki legyen igazi keresztény, Jézus, és mi aztán már ennek következtében elég, ha hiszünk az Ő igazi keresztény életében. A többit Ő majd elintézi.

Nem tudjuk ezt elhinni, mert a fránya tények ellene mondanak. Úgy tűnik, nem intézett el semmit, amit nekünk kellene elintéznünk. Úgy tűnik, hogy Ő példát adott. És furcsa módon nem arra adta a példát, hogy hogyan lehet konfliktusok nélkül és feszültségmentesen élnünk, hanem éppen ellenkezőleg. Arra adott példát, hogy nem feloldanunk kell a feszültségeket különböző gyógykúrák és pszichológiai analízisek által, melyek bizony nem kevés pénzt húznak ki a zsebeinkből, hanem arra adott példát - akár hiszi a kedves olvasó, akár nem - hogy hogyan kell EGYÜTT ÉLNÜNK FESZÜLTSÉGEINKKEL és feszültségeink forrásaival, legyenek azok akár házastárs, akár gyerek, akár szom­széd, akár rendszer, de még akár a JÓISTEN is.

Arról írásos dokumentumaink vannak, hogy Jézus egész életében feszültségben élt édesanyjával. De feszültségben élt tanítványaival is. Olykor oly nagy volt e feszültség, hogy még kérdezni sem merték őt. A főpapokról és az akkori oltáregyletről, rózsafüzér társulatról, tehát a vallásos rétegről, a farizeusokról ne is beszéljünk.

Közös lelki örökségünket, azt a leleményességünket, mely mindig megtalálja minden bajunk bűnbakját, talán szerencsésebb lenne arra használni, hogy rátaláljunk arra a Jézusra, aki majd megtanít bennünket együtt élni, lelki békében együtt élni részeges férjjel, neveletlen gyerekkel, rosszindulatú szomszéddal, önkormányzattal és rendszerrel, de még arra is képes megtanítani övéit ez a Jézus, hogy  a Jóisten nem csinálta rosszabbul a teremtést, mint mi tudtuk volna,  ha éppen ránk bízta volna. 4 ~341  

 

 

KEMÉNY BESZÉD AZ ÖREGEKHEZ

Kérdező: Nagyra nőtt a távolság egy idős családtag, és közöttem, közöttünk.

HANG: Minden megtapasztalás tanulságul is szolgál. A ti esetetekben nemcsak egy következtetést kell levonnotok, de többet is.

Az első az, hogy az öregedés is azt bizonyítja, amit általában mindenki tagad. Ez pedig az, hogy az élet nem arra való, amire legtöbben használják. Legtöbben arra használják, hogy különféle praktikák által mulandó előnyt szerezzenek maguknak. E praktikák egyike az, hogy nem önismeretre akartok jutni mulandó életetekben, hanem elismerésre. Amíg valakit el nem ér az öregkor, addig be tudja csapni önmagát, és esetleg másokat is azzal, hogy saját hibáit nem kell megszüntetnie, elég, ha eltakarja  azokat az emberek elől.

Bizony az öregkornak kemény, leleplező ereje van. Ekkor lehet valójában meglátni mindenki életében, hogy mire használta fel eddigi életét. Az, aki életében úgy akart boldog lenni, ahogy Én kívántam, az boldog lesz öreg korában is, többek között azért is, mert örülni fognak neki azok, akikkel együtt él. Az, aki nem Rám hallgatott életében, hanem önmagára vagy valaki másra, az boldogtalan lesz öreg korában, s ezt nyilván azokra vetíti ki, akikkel együtt él.

Nem szabad túlságosan sajnálni a boldogtalan öregeket. Aki öregkorban boldogtalan, az nagyon is megérdemli ezt az állapotot. A vele való bánásmód nem lehet szívügy. Aki öreg korában meg akarja keseríteni mások életét, azt magára kell hagyni.

Soha sem lesz magányos az, aki szeret. De homokot szór a sebekre az, aki egy önző embert takargatni akar. Az önző, embertelen ember (a kettő ugyanaz), éppen öreg korában tesz tanúságot arról, hogy életét elrontotta. Éppen azáltal tesz erről tanúságot, hogy mások viselkedésében látja saját életének megoldását, és nem mások érdekében, szeretetből hozott saját döntéseiben.

Azért van olyan sok boldogtalan öregember, mert hazug életet éltek előbbre, s most megtérés helyett másokat okolnak önzésük következményei miatt. Újra mondom: Ne sajnáljátok a boldogtalan öregeket. Csak azt kell megenniük, amit főztek. Ti ne hagyjátok magatokat szekálni, kihasználni általuk. Ez az egyik, amit meg kell tanulnotok. Nem szabad ilyenkor csupán szívetekre hallgatni. Sok embert tönkretett már az, hogy szívére hallgatott józan esze helyett. Én még anyámat is megtagadtam, mikor rá akarták venni önzésre. (Márk 3;34-35) Pedig anyámnál áldottabb teremtés nem volt soha a Földön. (Lukács 1;42) Egy pillanatig se érezzetek lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy valamelyik öreggel nem úgy bántatok, ahogy az szerette volna. Csak amiatt legyen fájdalom bennetek, ha ti megfeledkeztek a most felnövekvő nemzedékkel szemben megélni az önzetlen szeretetet. Aki öreg, az ha akarja, ha nem, azt aratja le, amit vetett. Nincs pórul járt öreg. Az, aki öreg korára boldogtalan, az arról tesz tanúságot, hogy neveletlen. Vagyis hogy elmaradt életében az az önnevelés, mely boldogságát biztosíthatta volna öreg korára. És itt megemlítem: Az, aki most e sorokat leírja, nem vádolható azzal, hogy  saját érdekeit írja bele e sorokba. Nem, mert hetvenedik életévének küszöbén áll, tehát tapasztalatból tudja, hogy milyenek az öregek, és hogy milyen az öregkor.

De van más megtanulnivalótok is ebből az esetből. Már most el kell határoznod, hogy te boldog akarsz lenni öregkorodban, s ez nem attól fog függni, hogy hogyan bánnak majd veled, hanem attól, hogy te hogyan bánsz most és majd akkor másokkal. Az Én Szentlelkem nemcsak van. Légkört is teremt. Ezt az öregeknek kellene legjobban tudniuk. Tudnák is, ha életüket az Én Szentlelkem jelenléte jellemezte volna. Ahol ez megtörtént, ott boldog öregkort tapasztal az is, aki öreg, az is, aki együtt van ilyen öreggel.

Aki szeret, az törekszik segíteni azon, aki rászoruló. De hogy ki a rászoruló, azt nem a rászoruló mondja meg, hanem a te szívedben lakó Lelkem. Ha a rászorulóra hallgatsz, akkor feltétlenül kihasználnak, s emiatt keserű csalódások fognak érni. Ha a szívedben lévő Lelkemre hallgatsz, akkor felhasználnak azok, akiket rajtad keresztül segíteni akarok abban, amire szükségük van. Ennek következménye pedig szívedben az Én békém elmélyülése, tehát a boldogság már itt a Földön. 5 ~422

 

 

Kérdező:  2. Társam nagyon le tud állni a lelki fejlődésben. Hogyan lehet ezen segíteni?

HANG: 2. Felnőtt ember nem nevelhető! Vagy neveli önmagát, vagy neveletlen marad. Te bárhogy viselkedhetsz vele, ő a te magatartásodat negatív és pozitív értelemben is fel tudja használni a maga számára. Te önmagadért felelsz! Azért kell úgy viselkedned, hogy Előttem megállhass!  12 ~1074

 

 

Kérdező: 3. Helyesen nevelem-e gyermekeimet?

HANG: 3.  Az a gyermek, aki már elmúlt tizenkét éves, az vagy önmagát neveli, vagy neveletlen marad! Neked az a feladatod, hogy lássák rajtad az Én békémet! Ezen kívül már csak azt teheted, hogy vigyázol, ne légy bűnrészes, tehát ne menj bele olyan dologba, ne segítsd gyermekeidet olyasmiben, amit nem tartasz jónak, és olyankor adj tanácsot, amikor erre felkérnek. Ez a legtöbb, ami gyermekeidért tehetsz! 16 ~1574

      

 

Kérdező: 2. Jól nevelem-e nevelt lányomat?

HANG: 2. Csak azt tudom mondani, hogy jól kell nevelned magadat, akkor mindent megtettél, amit meg kellett tenned. Akkor neveled magadat jól, ha napjaidat rendszeresen megbeszéled Velem.

Leányodnak csak felkínálhatod azt az emberi magatartást, amely leolvasható rólad. Mindenki csak önmagát tudja nevelni. Csak az a gyermek neveletlen, aki nem látta szülein, tanárain, a felnőtteken, hogy mennyire fontos az önnevelés. Minden normális gyermek, ha látja felnőtt környezetén, hogy jónak lenni jó, akkor kedvet kap erre. Ha azt látja, hogy önzőnek lenni jó, akkor erre kap kedvet mindaddig, amíg maga is rá nem jön, hogy nem törvényszerű a boldogtalanság.   20 ~2007-2018

 

 

Kérdező: SEGÍTENI SZERETNÉK BARÁTOMON!

Barátom elhagyta a hitét, hogyan tudnám visszaszerezni neki?

HANG: Kérésed arról tanúskodik, hogy szeretet és segítőkészség él benned, és ezeket gyakorolni is akarod. Végtelenül örülök ennek. Ez a jó szándék Tőlem van benned! De segíteni csak azon lehet, aki ezt a segítséget kifejezetten kéri. Igen, mert aki kér, az tanúságot tesz a benne lévő nyitottságról és alázatról. Akiből ez hiányzik, az erkölcsileg taníthatatlan. Erre is áll az, hogy felnőtt ember vagy neveli önmagát, vagy neveletlen marad. Tehát nincs erkölcsi nevelés, csak erkölcsi önnevelés van! Segíteni csak azon tudok, aki tudja magáról, hogy van magán javítani való.

Az az életvállalás, amit elétek éltem a Földön, azt igazolja, hogy nem üres fecsegés, amit tanítottam, hanem ennek vállalása már itt a Földön is Mennyországot teremt bennetek.

Senki nem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (János 15;3). Nézz a keresztre, s megértesz valamit abból, amit eddig mondottam. Az a szőlőtő vagyok, akinek szőlőveszői között vagy te is Jn 15,5! Ha életedben megtalálhatók a Lélek gyümölcsei (Galatákhoz írt levél 5,22-23), akkor mindent megtettél barátodért is. E gyümölcsök Tőlem vannak, és kínálják magukat annak, akiben ezekre igény van. Te csak azt teheted, hogy életeddel ezeket a gyümölcsöket felmutatva lehetővé teszed számára azt, hogy igényt támasszon önmagában a megtérésre, vagyis a gondolkodás-átalakításra.

Mérhetetlenül szeretek, és megáldalak a Lélek gyümölcseinek érleléséhez szükséges ERŐMMEL!” 26 ~2566

 

 

Kérdező: KÖZÖSSÉG LÉTREHOZÁSÁN DOLGOZOM

Érdemes valamilyen társaságot létrehozni?

HANG: Ahhoz, hogy egy társaság áldásomat hordozza, két nagyon fontos feltételnek meg kell felelnie. Az első az, hogy minél több ember erkölcsi fejlődését célozza meg, a másik pedig a REND! Tehát pontosan és világosan tudniuk kell a tagoknak, hogy mit vállalnak e társasággal, és azt is tudniuk kell, hogy hogyan kell vállalkozásukat végrehajtaniuk.

Minden emberi csoportosulásnak vannak pozitív előnyei és negatív hátrányai. Pozitív előny az, hogy a közös cél irányában összpontosított erők nagyobb hatékonysággal tudnak működni. Hátránya az, hogy az emberi gyarlóságok is felszínre kerülnek, és a társaság tagjai ezt napi keresztként kénytelenek cipelni. Az ugyanis sehol sem megy, hogy majd valaki megneveli azt a másik valakit, aki neveletlen, és nem is akar megnevelődni. Sehol nem létezik a világon erkölcsi nevelés. Csak erkölcsi ÖNNEVELÉS van! A benső döntések nélkül sem a külső erőszakok, sem a külső ajánlások mit sem érnek!

Amit feltétlenül tudnod kell, az az, hogy mindaddig társad vagyok, amíg a jó szándék vezérel. De azt is tudnod kell, hogy veled és érted mindent, de helyetted semmit nem tehetek meg! 27 ~2755

 

 

Kérdező: 2. Hogyan segíthetek lázongó gyermekemnek?

HANG: 2. A vérkapcsolat nagyon meg tudja nehezíteni a tisztánlátást! Neked semmi más feladatod nincs fiaddal kapcsolatban, mint az, hogy vigyázz, ne légy semmiben bűnrészes. Tehát soha ne mondj igent csak azért, mert a te fiad, olyasmire, amit helytelennek tartasz! Igenis, követeld meg tőle azt a veled szembeni tiszteletet, amit jogosnak ítélsz, s ha ezt nem teszi meg, akkor menjen el a háztól, de nem engedheted meg, hogy veled szemben neveletlenül viselkedjék! Ha nem leszel vele egyértelmű, neki is ártasz, magadnak is ártasz! A valódi szeretet nem szirupos cukrosvíz! A valódi szeretet kemény, mint a gyémánt! Persze ha megbánja tettét, akkor meg kell bocsátanod. De csak akkor!

Gyermekeitekkel való megkötözöttségeitek ellen vagy vállaljátok azt a szabadságharcot, amely ennek érdekében nélkülözhetetlen, kikerülhetetlen, vagy mindketten elpusztultok, a gyerek is, a szülő is!

Számodra az örök boldogságod lényegéhez tartozik az, hogy helyesen szeresd gyermekedet. Helyesen szeretni pedig csak az tud, aki szabad a vérkapcsolat-adta megkötözöttségtől is! Ha valaki úgy gondolja, hogy képtelen erre, akkor is törekednie kell rá! Amint igaz az, hogy Nálam, Jézus nélkül semmit sem tehettek, úgy igaz az is, hogy Általam, Velem és Bennem mindenre képesek vagytok annak érdekében, hogy szívetek békéjét biztosítani tudjátok.

E béke nem azonos a fájdalom-nélküliséggel! Ha valamit helyesnek tartasz, és e meggyőződésedhez ragaszkodsz, ezzel feltétlenül fájdalmat okozol annak, aki nem akar azonosulni a te meggyőződéseddel, és szeretné ezt megváltoztatni benned. 29 ~2968

 

 

Kérdező: MIÉRT ÁRULHATTAM EL JÉZUST?

Júdásnak tudom magam. Miért tagadhattalak meg?

HANG: Az Én szabadságom ma is véget ér ott, ahol egy másik szellemi lény szabad­sága kezdődik. Szavaimmal és tetteimmel azt igyekeztem tudatni veletek min­denkor, hogy sem a jó, sem a rossz nem kívülről jön, hanem belülről. .

Amikor azt olvassátok a Bibliában, hogy Júdásba belé ment a Sátán, akkor ez nem „kívülről” történt, hanem belül nyitott ki olyan kaput, amelynek kinyitá­sát Isten sem akadályozhatja meg senkinél. A szellemi lények nem bábuk! „Kí­vülről” nem lehet rávenni senkit se jóra, se rosszra!

Értsétek meg végre: nincs erkölcsi nevelés, csak erkölcsi önnevelés van! Nem úgy van, hogy a jó nevelőnek jó neveltjei lesznek, a rossz nevelőnek pe­dig rossz neveltjei lesznek. Ha így lenne, akkor Isten lenne a világ legrosszabb nevelője, mert neki van a legtöbb „neveletlen” gyermeke!

Kedves Barátom! Függetlenül attól, hogy te mit gondolsz előző életeidről, azt kell tudnod kikezdhetetlenü1, hogy Isten nem a jogi igazság rendjébe állított benneteket, hanem az irgalom rendjébe, amikor lehetővé tette számotokra, hogy meg­szü1essetek a Földön!

Júdást az tette a kárhozat fiává, hogy képtelennek gondolta magát arra, hogy ki tudjon lépni a jogi igazság rendjéből (jogi igazság = megadni mindenkinek azt, ami jár), és vállalni tudja az irgalom rendjének boldogító szeretetét! Az, aki nem hajlandó életében leváltani a jogi igazság rendjét az irgalom rendjére, képtelenné teszi magát arra, hogy Isten irgalma átölelje. Az nem váltja le az igazság rendjét az irgalom rendjével, aki másokat sem néz, másokat sem közelít meg irgalmas szívvel. 30 ~3145

 

 

 

Kérdező: 3. Egy káromkodós hölgyhöz járok dolgozni.

HANG: 3. A káromkodós hölggyel kapcsolatban, aki megkérdezte tőled, hogy hol volt az Isten, amikor ő a koncentrációs táborban volt, azt kellett volna mondanod, hogy a koncentrációs táborban volt. Isten feltétlenül ott van mindenütt, ahol valakit bántanak (Mt 25,35-36 és Mt 25,42-43)! Aki nem vigyáz a benne élő Istenre, arra nem tud vigyázni Isten, sem a koncentrációs táborban, sem másutt. Abban csak szenvedni tud Isten úgy, mint a káromkodó hölgyben is.

De azért ne bántsd őt! Nem az igaz Istent szidja ő, hanem azt a torz istenképet, amely valójában nincs is! Bár nagyon bután, de így tudja levezetni benső feszültségeit. Legtöbb káromkodós ember nem gonosz, hanem buta, tehetetlen, neveletlen, szellemileg, lelkileg, testileg terhelt. Mit lehet az ilyen embertől várni? Szeresd őt, és amikor káromkodik, olyankor mondj el egy dicsőítő fohászt. Így az ő káromkodása, amely tulajdonképpen egy nem létező Isten ellen irányul, felhívja figyelmedet arra, hogy a valós, létező Istent dicsőítsd. 33 ~3460

 

 

*************************************************************************************

Neveletlen: 3 ~220, 4 ~330, 4 ~341, 5 ~422, 12 ~1074, 16 ~1574, 20 ~2007-2018, 26 ~2566, 27 ~2755, 29 ~2968, 30 ~3145, 33 ~3460,